Felkészületlen francia elit

„A mostani robbanás már évek óta készült, hiszen az első tiltakozó akciókra, amelyekben az észak-afrikai bevándorlók felhívták a figyelmet nehéz helyzetükre, még 1983 novemberében, a 14 éves Mitterand-éra kezdetén került sor” – írja a Hospodářské noviny című gazdasági és politikai napilap. A mai jobboldal, akárcsak a korábban kormányzó baloldal egyaránt felelős azért, hogy a franciaországi városok peremei gettókhoz hasonlítanak – szögezi le a tekintélyes lap.

A probléma nem a bevándorlásban van, hanem abban, hogyan épültek, illetve nem épültek be a külföldiek a francia társadalomba. A bevándorlók integrációja úgy Franciaországban, mint néhány más nyugat-európai országban is nem túl sikeres – véli a konzervatív Lidové noviny.

A baloldali Právo szerint a fiatal muzulmánokban felgyülemlett negatív energia kitörésének, így a zavargásoknak is a legfőbb oka a cél és a jövő nélküli élet, amely a bevándorlók jelentős részét érinti. Azt már nehéz meghatározni, hogy ebben konkrétan milyen szerepe van a muzulmán mentalitásnak, a francia állam rossz szociális politikájának, esetleg a muzulmán vallási hagyományok és a nyugati világ közötti eltéréseknek. Az azonban világos, hogy az e téren megmutatkozott semmittevés most tömeges agresszivitássá fajult.

A legnagyobb hiba az volt, hogy a francia vezetés hosszú ideig önmagukra hagyta a problémás elővárosokat, lakótelepeket – véli a liberális Mladá fronta Dnes.

Moszkva csodálkozik

Egy orosz lap csodálkozik Európa többi részének távolságtartó reagálásán a franciaországi zavargásokra. A párizsi utcákról érkező hadijelentések ellenére az európai elit igyekszik kizárólag francia problémaként értékelni a történéseket – írja a liberális Vremja Novosztyej. Ezt az elhatárolódó magatartást Fjodor Lukjanov politológus azzal magyarázza, hogy valójában egyetlen kormány sem tudja, miképpen lehetne megoldani azoknak a külföldieknek a problémáját, akik nem tudnak beilleszkedni a számukra új társadalomba.

A Nyezaviszimaja Gazeta megállapítja, azok a párizsi elővárosok, ahol a zavargások kezdődtek, s amelyek fél évszázada még munkásnegyedek voltak, mára a tétlenség és az élősködés menedékévé váltak. A zavargásokat nem a dolgozó tömegek egyenlőségi törekvése váltotta ki, hanem a semmit el nem érők irigysége azok iránt, akik bizonyították képességüket egy gazdag, virágzó és igazságos társadalom megteremtésére.

„A társadalom egészséges erői egyre nehezebben állhatnak ellen a kisebbségek (többnyire teljesen megalapozatlan) követeléseinek anélkül, hogy a nacionalistáknak minősüljenek. De ez a címke a jelek szerint hamarosan nem lesz többé szégyenbélyeg az európai politikusok szemében, máskülönben egész Európára súlyos ítélet mondatik ki” – fejtegeti Vlagyiszlav Inozemcev közgazdász kutató a lapban. (kj, m)