Ollé Krisztina, aki szeret, motivál és az életre tanítja diákjait

A hétvégén rendezik meg Szepsiben a 25. Egressy Béni Országos Színjátszó Fesztivált. A négy napos rendezvény csütörtöki megnyitóján adták át az Egressy Béni Fesztivál Díjat, amelyet idén a galántai Kodály Zoltán Gimnázium Tsízió Diákszínpadának vezetője, Ollé Krisztina kapott „a felvidéki amatőr színjátszó mozgalomban végzett áldozatkész és példamutató munkájáért, a magyar kultúra ápolásáért és közkinccsé tételéért”. Elmondása szerint nagyon meglepődött, hogy a fesztivál szervezői neki ítélték a díjat, annál is inkább, mert a Tsízió Diákszínpad csak egyszer, két évvel ezelőtt vett részt a fesztiválon, illetve a Covid-19 világjárvány idején online kapcsolódott be. 

Azért lepődtem meg nagyon, mert rengeteg amatőr színjátszókör működik az országban. Az átadáson leginkább azt emelték ki, hogy milyen sok diákot mozgatok meg és vonok be a színjátszásba. Ez egyszerre előny és hátrány is, éppen amiatt nem tudtunk idén elmenni a fesztiválra, mert nagyon sokan vagyunk, a díszletet, kellékeket is gond elszállítani egy-egy fellépésre, sok kultúrházban kicsi a színpad ahhoz, hogy kényelmesen elférjünk. 

A most aktuális előadásunk a Tartuffe, amiben közel negyven diák szerepel. Ugyanakkor nagyon örülök, hogy ilyen sok tagja van a csoportnak, hogy a gyerekek meg akarják valósítani önmagukat és szeretnek csapatban dolgozni, közösségben lenni, amelyben mégis mindenki egyéniség tud maradni. Nem könnyű ilyen nagy létszámmal dolgozni. Ha csak a darabok kiválasztására gondolok, mindig olyat kell találni, amelyben mindenki szerepelhet, hiszen azért jönnek, mert színpadon szeretnének állni. Emiatt mindig kicsit át kell írni a műveket, modernebbé tenni az előadásokat, ami nem biztos, hogy baj, mert fiatalokkal dolgozom, így valószínűleg jobban át tudják élni a szerepeket. Ezért szoktunk táncot, éneket tenni az előadásokba, mert mindenki másban ügyes, vagy eleve van, aki nem akar szöveget tanulni, illetve negyven-ötven diáknak nem lehet szöveges szerepet osztani

– fejtette ki a díjazott. A Tsízió Diákszínpad mindig nyár elején mutatja be új műsorát. Ollé Krisztina el tudna képzelni kamara előadásokat is, de azokra nem jut idő, az évi egy nagy előadás elkészítése mellett ugyanis mindig készítenek műsort a március 15-i megemlékezésekre is. Mint elmondta, az sem kedvező a csoport szempontjából, hogy a diákok folyamatosan cserélődnek, legfeljebb négy évig lehetnek a Tsízió tagjai. 

Mindig az adott összetételű társasághoz kell igazítani a darabokat. Néha van olyan érzésem, hogy esetleg valamilyen tehetség elszunnyad és nem veszem észre, hogy egy-egy diák miben lenne igazán ügyes, mert kevés az idő, alkalom a kibontakoztatására. Azonban mindenképpen úgy látom, hogy ennek a korosztálynak elég egy kis löket ahhoz, hogy csatlakozzanak valamilyen művészeti csoporthoz, nem nehéz ilyet összehozni, mert a tinédzser korban a legfontosabb számukra a kortársakkal közösen töltött idő és az együtt megélt élmények. Vágynak rá, hogy láttassák magukat, hogy szerepeljenek és ha egyszer megérzik, milyen felemelő, hogy nekik tapsolnak, azt újra és újra át akarják élni

– fogalmazott. A Tsízió Diákszínpad és Ollé Krisztina tanárnő hatására többen választottak a színészi pályát a diákok közül az elmúlt években. Balla Barnabás azóta már hivatásos színész, Gál Sára és Takács Sándor Mátyás most jár a pozsonyi színművészeti egyetemre, Berényi Kristóf Budapesten tanul rendező szakon, valamint Bukovszky Dorottya, Mihalovič Veronika is a színművészeti egyetemre jelentkezett. A csütörtöki díjátadón felolvasott méltatásában tanítványai is leírták gondolataikat. Mihalovič Veronika így fogalmazott: 

Ő nem csak egy tanárnő, hanem ki merem jelenteni, hogy sokunknak a földi őrző angyala, aki szeret, motivál és egyben tanít az életre. Varázsereje van a tanárnőnek és annak, amit ő csinál. Megtanított arra, hogy legyek önmagam a sok karakán és erős személyiség között.