Fél év átverés

Szeretem az államot. Egyebek közt azért is, mert vele szemben igazam is lehet, sosem ver át, tévedéseit, baklövéseit be- és elismeri, kárpótol, ha igazságtalanul bánik velem olykor jóváteszi, ha a megkérdezésem nélkül nyúl bele a mindennapjaimba, sosem állít kész helyzet elé, s ha mégis, akkor azt időben közli. Már csak azért is viselkedik így, mert tőlem, állampolgártól ugyanezt várja el, s a legkisebb mulasztásomat is azonnal megtorolja. Tudja, hogy személyesen vagyok felelős, s ugyanakkor tudom, hogy ha én kérek számon valamit, akkor rögvest intézkedik, rugalmasan, gyorsan, még elnézést is kér, s majd a nyakát töri igyekezetében, hogy nekem jó legyen, hogy szeressek itt élni, hogy legalább az alapvet# dolgok m?ködjenek. Sose keres kifogásokat, mentségeket, sose mutogat másokra, tudja, hogy ha nekem rossz, akkor neki is. Pláne ha szolgáltatást nyújt, állami cégen keresztül, nevetségesen olcsón... Nos, június 15-től újra utazhatok a Léva–Párkány, Csata–Ipolyság motoroson. Igaz, drágábban, mint a megszüntetés előtt, igaz, jóval kevesebb járaton, de mindezt lenyelem, mert tudom, szegény az eklézsia, a vasútnak kész ráfizetés ez az egész, tehát inkább sírok a meghatódottságtól és a hálától, ujjongva mondok köszönetet itt és most mindenkinek, aki az államot képviseli, hogy decemberig ismét utazhatok. Esküszöm, én nem akartam csődbe vinni a céget, az utóbbi tíz évben mindössze háromszor utaztam feketén, és még a vészféket sem húztam meg. Talán meg kellett volna és időben, ez lehetett a baj? A múlt héten Ipolyságról Zselízre tartottam, a vonatpótlóra az ipolysági főtéren szálltam fel, mivelhogy ott hivatalosan is megáll a gumivonat, ez tényként még a menetrendben is szerepel. Ennek ellenére 70 korona bírságot fizettem, mert a kalauz bácsi felvilágosított, hogy a vasútállomáson szabad csak felszállni, bár itt is lehet, de csakis akkor, ha előtte kifutok az állomásra és megveszem a jegyet. Ő is tudja, hogy ez marhaság és kitolás az utasokkal, de arra kért, ne haragudjak rá, csak a munkáját végzi, meg kellett, hogy büntessen. Nos, hálás vagyok mindenért, csak a szépre emlékezem. Elnézést kérek, buta vagyok, tájékozatlan, de pénzem van dögivel, fizetek a hülyeségemért. Állam bácsi is elnézést kért tőlem, amiért januártól abszolút átgondoltan és felkészülten megszívatott ezzel a vonatmegvonással, még azt is megmondta, hogy ha kiderül: baromságot csinált, akkor csak júniusig szívat meg. Nos, kibírtam, köszönöm. Tudom, szigorúan megbüntetik, és felelősségre vonják a pozsonyi gödörásatókat is, meg vagyok róla győződve, hogy a vasút magánosítása már csak pillanatok kérdése, s az egész procedúra annyira tiszta, átlátható és igazságos lesz, mint egy pofon a az alagútban, melynek már látom a végét. Rohanok kihagyó lélegzettel, fuldokolva, s mögöttem dübörög a helyi fapados, már nem tudok félreugrani, de még hallom a politikusokat, ahogy sikerként adják el az újraindítást...