Ébredj fel, Szlovákia!

Bármennyire próbálok is visszaemlékezni az elmúlt néhány hónap politikai eseményeire, nem tudok rájönni, mi okozta miniszterelnökünk pálfordulását a kedvező magyar–szlovák viszonyban. Amikor kijelenti, szóba sem jöhet a Beneš-dekrétumok hatályának megszüntetése, a külügyminiszter pedig a múlt felidézését a jövő rombolásaként értelmezi, szégyellem magam, mert olyan országban élek, ahol az emberi méltóságnak, erkölcsnek, nyitott szellemi felemelkedésnek a csúcspolitikában nincs helye. Mint magyarnak fáj ugyan, de nem hunyászkodom meg, hogy már megint belém rúgtak. Szégyellem azt is, hogy csak külföldi nyomásra fognak az üggyel foglalkozni. Pedig „adjanak úgy is, ha nem kérek” alapon sokkal megnyugtatóbb lett volna.

Szégyellem azt is, hogy hivatkozási alapul az adott kornak a jellegét és szellemét használják fel érveléseikben, figyelmen kívül hagyva az adott kor emberét (leszármazottjait), akit (akiket) érintett, és aki(k) még ma is hús-vér emberként él(nek) itt, Szlovákiában. Tehát a probléma nem halott, hanem nagyon is eleven. Szomorkodom amiatt, hogy puszta létünk által az EU-csatlakozás kerékkötőivé válhatunk, holott csak emberi mivoltunkat szeretnénk visszakapni. A múlt vállalása a szebb, tiszta jövő záloga. Aki ezt nem vállalja, ne irányítsa emberek sorsát!

Péter József, Érsekújvár