Döntő év?

„Előre hozta” a döntő évet a Magyar Szocialista Párt. A magyarországi kormánykoalíció nagyobbik pártjának vezetői eddig váltig állították, hogy 2009-ben fordulhat a kocka: akkorra mutatkozhatnak meg a reformpolitika és a takarékosság eredményei, a ma még haragos választók akkor változtathatják meg a véleményüket. Ehhez képest az egri pártelnökségi ülésen 2008-at nyilvánították kulcsévvé.

Úgy tűnik, az MSZP lehetőséget is lát a népszavazásban, nem csak kéretlen kihívást. Megkezdheti a választók reformokról és kormányról alkotott véleményének módosítását. Már a vezetői se hiszik, hogy a gazdasági növekedés valamelyes gyorsulása és az államháztartási hiány radikális csökkentése automatikusan javít a népszerűségükön. A szocialisták feladták azt a stratégiát is, amely szinte kizárólag annyit üzent: nem fontos a népszavazás, úgyse mondunk le. Ezzel semmit sem mondtak arról, miért volna előnyös a választóknak elfogadni uk a kormánypárti választ a népszavazási kérdésekre.

Az MSZP Egerben körvonalazott népszavazási stratégiája saját szavazóira koncentrál, nekik igyekszik támpontokat adni. Megpróbálják legalább annak a reményét felvillantani, hogy pártjuk álláspontja helytálló a népszavazási ügyekben, s hogy a kormányzás még vezethet pozitív eredményre. Az MSZP célja, hogy a Fideszhez 2006 nyara után érkező szavazók, főként az MSZP-t kedvelő, ám a vizitdíj, a kórházi napidíj és a tandíj ellen szavazni készülő választók elbizonytalanodjanak, ne menjenek voksolni. Ha beválik ez a stratégia, a Fidesz kizárólag a törzsbázisára számíthatna. Így növekedne annak lehetősége, hogy nem lesz eredményes a népszavazás, sokan elmennek, de nem elegen. Az SZDSZ stratégiája nem a Fidesz-féle „igenek” számát kívánja csökkenteni, hanem a koalíció által kért „nem” szavazatokat gyarapítaná. A kormánypártok helyesen látják, hogy a Fidesz számára egyedül elfogadható és „eladható” az eredményes és nagy különbséggel megnyert népszavazás lenne. Ha a referendum nem eredményes, vagy csak szoros vereséget szenved a kormányoldal, a Fidesz nem győz. Ez a kormányoldal célja. Ha így alakulna, a kormánypártok mondhatnák, hogy az emberek nem vonták meg tőlük a bizalmat, csak most valamivel többen támogatják az ellenzéket. Nem merülne fel, hogy le kellene mondania a kormánynak. Nemcsak közjogi kötelezés nem állna fenn, hanem politikai nyomás sem volna a miniszterelnökön, a koalíción. Gyengülne a választók benyomása, hogy az MSZP biztosan elveszti a következő választást, s hogy az SZDSZ eltűnik a süllyesztőben. Erősödne a kormányoldal önbizalma és kohéziója, biztosabbá válna Gyurcsány Ferenc pozíciója. Ha a Fidesz arat sikert, akkor mindennek az ellenkezője történik.

Ez azonban már spekuláció. Jelenleg annyit állíthatunk, hogy a kormánypártok reálisan felmérték a helyzetüket és a lehetőségeiket. Nem egészen három hónapjuk van arra, hogy a kitűzött célhoz közelítsenek. Arra aligha számíthatnak, hogy a Fidesz tétlenül figyeli, amint a koalíció megpróbálja ledolgozni tetemes hátrányát.