Csáky, MKP, magyarok

Tarthatatlan az a helyzet, amely Csáky Pál körül alakult ki. Van ugyan némi igazság abban, hogy főleg a sajtó és Robert Fico pártja korbácsolta fel alaposan a kedélyeket, de a kétségtelen túlkapások ellenére leszögezhetjük, hogy a média és az ellenzék végzi a dolgát: ellenőrzi a kabinetet és a kormánytagokat, s ha indokoltnak tartja, akkor bírálja, kőkeményen. Most már csak azért sem lehet újságokat, pártokat kikiáltani minden gond és gonoszság okozójának, mert Brüsszelből is beintettek Szlovákiának. Országunkat a tagjelöltek közül a legfelkészületlenebbnek tartják az uniós alapok felhasználásához. Ettől a kritikától vérszemet kapott a Smer elnöke, aki szerint a kormányfő azért nem lép határozottan, mert tart attól, hogy megromlik a kapcsolat pártja, az SDKÚ és a Magyar Koalíció Pártja között. Fico pénteken nem ragadt le ennél a feltételezésnél, mert a közéletben jelenleg csak lappangó magyarellenességet újra felcsiholva, egészen képtelen kitalációkra ragadtatta magát. Az európai ügyekben jártas Vojtech Tkáč, a nemrég alakult Népi Unió elnöke viszont az egyik szlovák napilapban tényekkel iparkodott bizonyítani, hogy a kormányalelnök képtelen ellátni alapvető feladatát, vagyis a tárcák munkájának összehangolását és ellenőrzését. Ebben a kiélezett helyzetben szinte óráról órára veszélyesebb az MKP vezető testületeinek a hallgatása. Már csak azért is, mert ugyanilyen sebességgel erősödik az a nézet, hogy a fontos posztokat betöltő magyar miniszterek felkészületlenek. Ezt a hangulatot egyébként nyilvánvaló szándékkal Csáky Pál is erősítette, aki legújabban Gyurovszky Lászlóra mutogat. Mindmáig az érintettek közül csupán Simon Zsolt közölte határozottan a szlovák nyilvánossággal: az általa vezetett tárca kész lesz a brüsszeli pénzek lehívására. Nagy mértékben csitulhatna a feszültség, ha az MKP elnöksége végre tisztázná: milyen mértékben befolyásolja az ország említett lemaradását az a tény, hogy Szlovákia később került a tagjelöltek közé, miben és mennyiben marasztalhatók el a miniszterek, s a miniszterelnök-helyettes miként végezte koordináló és ellenőrző munkáját. Kellő politikai kurázsival és szakértelemmel meg lehet és meg kell végre törni a hallgatást, mert itt már nemcsak a kormányalelnök és a miniszterek szakmai felkészültségéről folyik az egyre zajosabb vita, hanem mind inkább az MKP politikai hitele s – ami még ennél is súlyosabb – a szlovákiai magyarság műveltsége és rátermettsége a tét. Ha újabb magyarellenes hecckampány indult és burjánzik, amelynek célja a magyarok eltávolítása a pénzforrásoktól, akkor ezt bizonyítani lehet és kell. Politikai fórumon, szlovák médiában egyaránt. Ha viszont indokoltak a bírálatok, akkor nincs helye a patópáloskodásnak. Mert az MKP által jelölt és bizonyíthatóan rosszul teljesítő kormánytag helyett igenis lehet találni felkészült – és a koalíciós szerződésnek megfelelően magyar – utódot. Ezzel a lépéssel a rosszindulatú és gúnyolódó hangoskodók is elnémíthatók egy időre, hiszen egyértelművé válik, hogy a hazai magyarok – elsősorban a fiatalabb nemzedékek – között igenis vannak rátermett személyek bármelyik poszt sikeres betöltéséhez.