Bizalomvesztés önkormányzati szinten

Hosszú évek óta különböző megrendelésre készülnek közvélemény-kutatások arról, kik, mely intézmények milyen mértékben bírják a lakosság bizalmát.

A sorrend általában a politikai széljárásnak megfelelően változik. A helyi önkormányzatok általában mindig jól szerepeltek. Az idők azonban itt is változnak. A tavalyi felmérések eredményei (az Új Szó is megjelentette) mély zuhanást és lakossági bizalomvesztést mutatnak ki. Vártuk, hogy önkormányzati szakértők próbálják szakmai alapon megindokolni, mi okozhatta a presztízsveszteséget, hogy vissza lehessen szerezni a lakosság bizalmát, de hiába. Emlékszem a kezdeti időkre. Egy-egy testületi ülésre megtelt a helyi kultúrház. A lakosság hozzászólásaival, meglátásaival irányt adott, jelezte, mely gondokat kellene kezelni. Sajnos, ma a tanácskozások üres teremben folynak. Közömbösek lettek az emberek. Ehhez nagyban hozzájárultak a majdnem törvényes háttér nélkül, Jánošík módjára végbement kis- és nagyprivatizációk, amelyek révén a kiválasztottak óriási vagyonra tettek szert. Az ún. kisember labdába se rúghatott. Ezek helyi szinten is lejátszódtak. A többség látta, hogy ez nem az a demokrácia, melyről 1989 novemberében beszéltek. Fel kellene oldani a közömbösséget, melyet a legutolsó felmérések is igazolnak. Az állam hatásköreinek jelentős része a helyi önkormányzatokhoz került, például az iskolaügy, az anyakönyvi hivatal, az építkezéssel, a szociális ügyekkel kapcsolatos dolgok, a helyi egészségügyi intézmények fenntartása. Ha ide veszem azokat a fejlesztési terveket, melyek különböző pénzforrások, főleg európai uniós pályázatok elnyerésével valósulnak meg, kiderül, hogy a beruházásokba nem kis pénzek folynak be. Ez nem is baj. Sőt. Több pénz, több beruházás, nagyobb fejlődés. A beruházások kivitelezéséhez, a pályázatok elnyeréséhez erős csoportok alakultak, amelyek „versenyzenek” egymással. Ez így van rendjén. Baj akkor van, ha megkerülik az ide vonatkozó törvényeket. Az Új szó is sokszor publikált ilyen eseteket, melyek a közvagyonnal, közpénzekkel való visszaélésre mutattak rá. Sajnos, közömbösségünk, az önkormányzat mű?ködési elvének, ismeretének hiánya is nagyban hozzájárulhat a negatív jelenségek kialakulásához. Nem csoda, ha településeinken különböző fámák keringenek arról, ki kinek, miért, mennyiért. Néhány „rosszakaró” szándékosan terjeszt álinformációt. Néha addig, amíg hihetővé nem válik. Az emberek aztán általánosítanak. Pedig a polgármesterek, képviselők döntő többsége becsületes, a közjóért tenni akaró ember. Sok helyen a választások előtt nagy a kínálat polgármester- és képviselőjelöltekből. A közéleti funkció kisebb-nagyobb kiváltságokat is jelent. Az új elöljáróság megválasztása után jön a mindennapi munka, a közösségben működő érdekcsoportok igényeinek, azok meg valósíthatóságának összehangolása, lehetőleg úgy, hogy mindkét fél elégedett legyen, de a legfontosabb a nyilvánosság bevonása a közösséget érintő döntések előkészítésébe. Mert a demokrácia alapja még helyi szinten is a nyilvánosság bevonása mind a történésekbe, mind az ellenőrzésbe. Ha ezek kimaradnak, akkor közömbösség van, mely a helyi fejlődésre inkább visszahúzó erő.

Németh Géza, Alistál