Balra át Németországban

1982-ben az akkori NSZK tartományai közül éppen Hessenben sikerült bekerülnie a Landtagba a fiatal környezetvédő pártnak. A Zöldek nem csak optikailag jelentettek új színfoltot a nyugatnémet pártpalettán: elveik, céljaik (békepolitika, leszerelés, atomenergia feladása, az élő környezet védelme) meghökkentően újak voltak a három évtizeden át megszokott politikai programokhoz és hangokhoz képest. Ilyeneket addig nem hallott-olvasott a német választópolgár a szövetségi és a tartományi parlamenteket uraló három párttól: a konzervatív CDU/CSU-tól, a szociáldemokrata SPD-től és a liberális FDP-től.

Negyedszázada idegenkedés és megütközés fogadta a wiesbadeni Landtag padsoraiba beülő „zöld” képviselőket: egyik hagyományos párt sem akart velük szóba állni. A választás nyomán létrejött patthelyzetet kisebbségi SPD-kormánnyal oldották meg. Holger Bör?ner miniszterelnök csaknem egy éven át kisebbségben kormányozta Hessent, majd az előre hozott választások nyomán, 1983 őszén megalakult az NSZK történetének első SPD–Zöldek koalíciója tartományi szinten. A hesseni kabinetben a 35 éves Joschka Fischer, az új párt alapító tagja kapta a környezetvédelmi tárcát.

Volt olyan időszak, hogy öt német tartományt is szociáldemok?rata–környezetvédő koalíció irányított. 1998 őszén országos szinten is kormányra jutottak a Zöldek: a Schröder–Fischer tandem hét évig állt a szövetségi koalíció élén. Ma a Zöldek a német politikai tájkép elengedhetetlen szereplői, bár az új évezredben minden tartományban kikoptak a hatalomból.

Németország ma új kihívással néz szembe, a globalizációval és negatív következményeivel: a tőke és a termelő kapacitások mobilitásával, munkahelyek váratlan és tömeges megszűnésével, a szegénységgel, a társadalmi egyenlőtlenség mélyülésével. Erre a Baloldal pártja kínál hitelesnek tűnő gyógymódot. A Baloldal előretörése és bejutása két nagy tartomány parlamentjébe annak tulajdonítható, hogy ez a párt fordult azon rétegek felé, amelyek eddig nem részesültek a két éve tartó németországi fellendülés hozamából. A munkanélküliekről (3,5 millió!), a részmunkaidőben foglalkoztatottakról, a kisnyugdíjasokról, a nagycsaládosokról van szó. Őket a Schröder által „új középpárttá” felturbózott SPD magukra hagyta, a 2005 januárjában életbe lépett új segélyezési rendszer a szegénységi küszöbre szorította. A gazdag, jóléti Németországban minden negyedik gyermek szegénységben nő fel.