Baklövészet

1991 októberében Szlovákia mély társadalmi megrázkódtatásokon esett át a gazdasági átalakulás következtében, az egyre erősödő Vladimír Mečiar már arra készült, hogy átvegye az ország irányítását, és akkor Čarnogurský előállt nagyszabású tervével – miután sikerült legyőzni a kommunizmust, most le kell győznünk a liberalizmust is. A liberalizmus elleni harcot a kereszténydemokrata pártelnök azzal indokolta, hogy „ezt a harcot egyszerűen meg kell vívni a valódi emberi értékek védelmében”. Mondta ezt az országra nézve olyan vészjósló időben, amilyenekben a kereszténydemokraták és a liberálisok mindenhol összefognak a tisztességes társadalom megőrzése érdekében.

Anton Chromík és Anna Verešová családvédő szövetsége olyan helyzetben rukkolt elő a népszavazással, amelyben az ő „hagyományos családjukat” semmi sem fenyegeti a homoszexuálisok részéről. Az alkotmány férfi és nő kötelékeként definiálja a házasságot, a melegek regisztrált partnersége nincs törvénybe foglalva, az iskolai szexuális nevelés pedig leginkább „semmilyen”. Az állítólagos többségi véleményt megerősíteni hivatott népszavazás, amely „biztosítékot” jelentett volna a jövőt tekintve, végül ellentétes hatást váltott ki, a fegyver fordítva sült el. Kiderült, hogy amit a szövetség a legfontosabb dologként hirdet, csupán a választók 21 százalékát érdekli. Szlovákiában még senki nem szerzett a „többségi vélemény” igazolására ilyen kicsi megerősítést, mint az Chromíkéknak sikerült. Hogy ők ezt a fiaskót is sikerként értékelik, csak azt jelenti, hogy már úgy viselkednek, mint a hivatásos politikusok, akiknek a tények elferdítése a megélhetése.

A népszavazás eredménye roppant kellemetlen a római és a görög katolikus egyház számára is, mindkettő teljes társadalmi súlyával támogatta a kezdeményezést. A legutóbbi népszavazáson 3,5 millióan vallották, hogy az egyik vagy a másik egyházhoz tartoznak. A részvételre biztató pápát ábrázoló óriásplakátok és a templomokban felolvasott püspöki pásztorlevél ellenére az eredmény több mint lehangoló. Csak két népszavazáson volt alacsonyabb a részvétel, mint ezen, amelyet a két egyház minden erejével támogatott. Beigazolódott, hogy az egyház befolyása, súlya sokkal kisebb, mint azt a felekezetek és sok politikus is gondolta. A részvétel most még alacsonyabb volt, mint az SaS jelentéktelen népszavazásán, s ez komoly kudarc az egyházak számára.

Čarnogurský liberalizmus ellen meghirdetett háborújából végül semmi sem lett, mert a KDH kénytelen volt összefogni a liberális pártokkal, hogy együtt mentsék meg az országot Mečiartól. Az ország most is védelemre szorulna – ha a kereszténydemokraták és a liberálisok képtelenek lesznek együttműködni, nem tud kikecmeregni ebből a helyzetből, amit a politológusok az állam túszul ejtésének neveznek.

A szerző az Állítsuk Meg a Korrupciót Alapítvány munkatársa