Akikért a harang szól...

Érdeklődve olvastam az Új Szó hasábjain a földreformról szóló Téma-oldalt. Máig nem tudok belenyugodni abba, hogy a szülőfalumból elkerültem 1962-ben. 1943-ban születtem. Ma is meg tudom mutatni Nagydarócban, az akkori Füleki járásban a földünket, réteket, erdőt. A losonci bíróságon a papírjaimat elvették, nem maradt a kezemben semmi. Csak pénzembe került az egész. Nincs támogatóm, testvéreim, akik segítségemre lennének. A szüleim után miért nem használhatom az elkonfiskált földeket, miért használhatja más, idegen?! Miért szedték el azt, amihez nem volt joguk! Vagy miért nem kaphatjuk vissza a tulajdonunkat?! Én nő létemre szégyellem az egész társaságot. A férjem ugyanígy van Bolykon. Meddig megy ez így! Tisztességes ügyvédet keresünk, aki akkor kér, ha dolgozott is érte valamit. Legyen már rend. A görbe utakat tegyék, rakják egyenesbe. Van mit rendbe hozni, lenne! Ne vegyék olyan könnyen el a másét, mert az nem tud kapaszkodni. Ha mi el nem vesszük a másét – más se tegye ezt, csak annyija legyen, amit munkájával szerez, és ne több. Amíg ez meg nem szűnik, nem lesz rend Szlovákiában. Pedig csak egyszer kellene igazságos törvényt hozni, a többi már jönne magától.

M. Dedinská Losonc