A végzetes kávé

Lassan szürcsölgetem, hátradőlve a kényelmes íróasztalszéken, vigyázva, hogy ne jusson belőle a billentyűzetre. Nem akármilyen „automatás” vagy zaccos lötty ez, hanem finom, gőzölt, tejszínes, porceláncsészében. Csokis kekszet is ropogtatok hozzá, miközben írom ezt itt. Kényelmes feladat, teljes alkotói szabadság, a terjedelmi korlátokat leszámítva, de azokkal úgy vagyok, mint a billentyűzettel: tudok vigyázni, hogy ne csorduljon túl a mondanivaló. Eme kis munkahelyi idill felfestése után egy másik kávéról szólnék, illetve mindjárt négyről. Otromba mustárospoharak vastag üvegből, alumínium kiskanál, olcsó, az a bizonyos három az egyben kávé. Agyonajnározott külföldi befektető zöldmezős gyártóüzemében vagyunk Közép-Szlovákia egyik úgynevezett éhségvölgyében, ahol évek óta húsz százalék fölötti a munkanélküliség, és aki tehette, már rég elhúzott nyugatra. Autóalkatrészek készülnek itt futószalagon. A szalag mellett a műszak: négy asszony, jár a kezük, mint a motolla. A minimálbérnél alig valamivel többért havonta. A művezető szigorú vadállat, vécére se mehetnek bármikor, amikor „rájuk jön”. Kávézásról pedig csak a délelőtti szünetben lehet szó, ami tízperces. Az óramutató lassan vánszorog, még tizenöt perc, már csak tíz, már csak öt… Ekkor az egyik asszony észrevétlenül kioson az öltözőbe leönteni a kávékat, hogy a rövidke szünet kezdetére épp ihatóvá hűlhessenek. A többiek rutinosan helyettesítik, még gyorsabb tempóban csavaroznak. Váratlanul betoppan a művezető. Hát a negyedik hol van? – förmed a nőkre. Azok ijedtükben kővé merevednek, aztán egyszerre szólalnak meg, ám mindhárman mást-mást mondanak. A főnök kirohan, megtalálja a kávékkal ügyködő negyedik munkaerőt, ordítani kezd, káromkodik, mint a kondás, aztán kijelenti, hogy a jövő hónaptól már kávézgathatnak a hölgyek, amikor jólesik nekik, mind a négyen ki vannak rúgva. Akad a helyükre húsz másik.

Egy ügyvédbojtár ismerősömtől hallottam ezt a történetet, az egyik elbocsátott asszony ugyanis a bírósághoz fordult, mert nem akarja elhinni, hogy az a kétperces távollét a munkafegyelem súlyos megsértésének, valamint a munkafolyamat akadályozásának minősül. A négy asszonyból hárman még nem találtak új állást. Nos, ennyi. Ítélkezzenek, töprengjenek el azon, hová jutott a társadalom, és úgy általában az emberiség. És a legközelebbi kávészünetben gondoljanak erre a négy kiszolgáltatott, porig alázott asszonyra.