A telki beszéd

Két harmadik helyezett szomszédos közép-európai ország, ám mégis micsoda különbség a tabellákat böngészve: a magyarok az utolsó fordulóig elméleti matematikai harcban álltak a pótselejtezős helyért, míg Szlovákia jócskán lemaradt csoportja élkettősétől; ott az a Bosznia-Hercegovina futott be elsőként, amelyre országméretileg, játékosszámilag, pazar infrastruktúrát illetően ugyancsak nehéz volna hivatkozni a kudarcmagyarázóknak a nagyhatalminak induló álmok végén a szegény országok sovány statisztikáit lobogtatva, hogy ugye kicsi a merítés.  Ellenben a magyar válogatott bukaresti és amszterdami bukása Szalai jóvoltából végre előhozott egy valódi nyelvű, őszinte, szenvedélyes és helyesnek tetsző helyzetértékelést a magyar futballról, miközben magára ismerhet jóval szélesebb körben számos magyar, aki saját szakmája, ágazata, városa, országa problémáin töpreng - és frusztrációit végül a következő szavakba, kifejezésekbe önti: igénytelenség, restség, csordaszellem, gyávaság, kényelem, önteltség, bratyizás. Ez a 25 éves magyar csatár ugyanis telki monológjában rávilágított a magyar futball igénytelen középszerűségére, a közegre, ahol a rutin az úr, aki pedig innovációról, szaktudásról álmodik, arra legyint a derékhad.  A telki beszéd nem keverendő össze az őszödi beszéddel, bár már megpróbálták: ezúttal azonban valaki a nyilvánosság előtt (nem az öltőzőben, zárt körben) mondott ítéletet környezete állapotáról. A helyszíni fogadtatás lehangoló volt: az újságírók nyafogáson kívül a lényegről tudomást sem véve egyetlen épkézláb kérdést izzadtak ki. Az őszinteség tehát sokkolja az elpuhult elmét, a metabeszédmódban érdekelteket. Éppen ezért lesz még sok szó arról, vajon Csányi Sándor MLSZ-elnök tüzelte-e fel Szalait, vajon miféle része a Fidesz-kishuszárok rárontása Csányira egy ellene régóta szőtt nagyobb tervnek. Okoskodásból, lényegterelésből bőven kapunk még, de inkább örüljünk annak, hogy kimondatott: Magyarország jobban teljesíthetne.  A szerző magyarországi publicista