A szárazság számlája

A mezőgazdasági termelők szerint nevetséges az az összeg, amivel a szárazság okozta károkat orvosolná a pénzügyminiszter. Az általa javasolt 400 millió korona a negyedét sem teszi ki a földművelésügyi tárca által kért összegnek. Hogy végül is mennyi lesz belőle, azt majd a kormány dönti el. Az agrárvállalkozók és földtulajdonosok társulása szerint a 400 millió legfeljebb a Lévai járásnak lenne elegendő. Közben az is tény, a pénzügyminisztériumnak nem „csak” az utóbbi harminc év legalacsonyabb gabonatermése okozta lyukat kellene betömnie. A többi tárca is pénzhiánnyal küszködik, az államkassza meg nem feneketlen hordó. Várható volt, hogy a terméskiesés árát előbb-utóbb a fogyasztóval fizettetik meg. De nemcsak ennek következtében emelkednek hamarosan az élelmiszerárak. A hírek szerint előbb a sertéshúsé, majd a baromfihúsé, tejtermékeké, kenyéré. Az is szerepet játszik ebben, hogy Csehországban már reagáltak az idei terméskiesésre, és a két piac szoros összefonódása következtében ugyancsak elkerülhetetlen nálunk az élelmiszer drágulása. A szabadkereskedelem világában attól nem kell tartanunk, hogy nem lesz a piacon élelmiszer. Már csak azért sem, mert a gabonakereskedelem minden időkben kifizetődő üzlet volt. A hazai gabonatermelők is szívesen exportálnák termésüket, többek között azért, mert az őszi munkákhoz pénzre van szükségük. A kivitelt azonban egyelőre nem engedélyezi a földművelésügyi tárca, így a termelők vagy elfogadják a hazai malmok szerintük alacsony árkínálatát, vagy nem. Mivel a kényszer nagy úr, valószínűleg a gabonatermelők zömének – ha nem akarja parlagon hevertetni gabonaföldjeit – meg kell elégednie azzal, amit a hazai vevő kínál. Persze, ha közben nem jut csődbe. Többek között azért, mert a szárazság okozta kár terheit egyelőre nincs miből fedeznie. Az élelmiszer drágulása tehát minden jel szerint már októberben elkezdődik, miközben valószínű, hogy januárban újabb drágulási hullám várja a fogyasztót. Ezúttal a hozzáadottérték-adó emelkedése miatt. A januártól már az élelmiszerekre is vonatkozó 19 százalékos adó ugyanis előbb-utóbb beépül az árakba, hiszen a piac minden résztvevőjének meg kell élnie valamiből. Az már más kérdés, hogy a fogyasztó által megfizettetett többletköltségekből a piac melyik résztvevője tud majd a legtöbbet zsebre tenni. Félő, hogy ez nem a mezőgazdasági termelő lesz. Majd az ügyes kereskedő teszi el a haszon nagyobb részét. A mezőgazdaság meg kellő bevétel híján tovább sínylődhet, miközben rövidesen szembe kell néznie az EU-hoz csatlakozásunk kihívásaival is. Hiába tud termelni, ha anyagiak híján nem tud olcsóbb, tehát versenyképesebb árut kínálni. Az aszálykárok mérsékléséről döntő pénzügyminisztériumi könyvelőknek erről a szempontról sem szabadna megfeledkezniük. Mert abban igazuk van, mindig lehet majd importálni gabonát, húst, tejet, de ettől a főképp mezőgazdaságból élő elszegényedett hazai térségek még nem virágoznak fel.