A cirkusz vége?

Maroktelefonom, az átkozott, nagyon ízetlen üzenetet vett minap az éterből. Küldője azt kérdezte tőlem, tudom-e, mit jelent egy nulla. „Nem” – válaszoltam, mire jött a válasz és a következő kérdés: „Egy nulla nem jelent semmit. És százötven?” „???” – írtam vissza. „Százötven azt jelenti, hogy összeült a teljes szlovák parlament.”

Talán mondanom sem kell, mennyire nem értek egyet az üzenet kiagyalójával és küldőjével, és mennyire felháborít, ha valaki ekképp vélekedik a tisztelt Házról. Ilyen gyalázkodást! Még hogy ők mind a százötvenen egyszerre összeülnek!

A következő sokk este ért.

A legnézettebb szlovák tévécsatorna hírműsorában bemondták, hogy az ausztrál parlament liberális képviselője, Lawrance Springborg úr azzal állt elő: a honatyákat az országházba való belépést megelőzően alkoholtesztnek vessék alá. Aki pedig csak egy kicsit is ittas, azt ne engedjék be. A hazai csatorna ezt a marhaságot azzal fejelte meg, hogy riporterét a honatyákra uszítva, feltette a sarkalatos kérdést: mit szólnának hozzá a tisztelt képviselő asszonyok és urak, ha ugyanezt a szűrési módszert nálunk is meghonosítanák?

Akadt, aki komolyan vette, és akadt, aki elbliccelte a dolgot azzal, hogy ugyan már, akkor még kevesebben jelennének meg az üléseken. A kommunisták képviselője egyenesen azt javasolta, hogy az alkoholos befolyásoltság állapotában le-ledző képviselők fizessenek a közös kasszába egy ezrest; az összegyűlt pénzből a nyári szünetben aztán az egész Ház elmehet üdülni a Bahamákra. Volt, aki azzal érvelt, hogy italozás nélkül bizony gyakran nem lehetne megőrizni a frakció egységét, míg más arra hivatkozott, hogy tájainkon az alkoholfogyasztás a néphagyomány része, melynek ápolása hazafiúi kötelesség, és a honatyáknak e téren példát kell mutatniuk. Néhányan, akik komolyan vették a dolgot, egyetértettek a javaslattal, és kifejtették, milyen csúnya is az, ha egy képviselő részegen nyilatkozik a sajtónak, vagy dülöngélve, homályos tekintettel szólal fel az ülésen.

Az igazat megvallva: nagyon szomorú lettem. Mert nem elég, hogy a szlovák királyi tévé már nem közvetíti egyenes adásban honatyáink böffeneteit, már azt a kis cirkuszt is sajnálják tőlünk, amit Slota és a hozzá hasonlók tudnak produkálni időről időre.

Elhangzott azonban az ankét során egy olyan mondat is, amely ugyan rég ott motoszkál már a köztudatban, de eddig senkinek sem jutott eszébe kimondani. Az, hogy minden képviselő olyan, amilyen a választói. Hát ebben az összefüggésben méltóztassanak ezentúl értékelni a parlament munkáját...