Minden más lényegtelen

Guimaraes. Az biztos, hogy Rogerio Matias sohasem akart ilyen interjút adni. „Azt a tekintetet a végtelenbe, akkor sem fogom kiverni a fejemből, ha száz évig élek is” – mondta a portugál Vitoria Guimaraes balhátvédje.

Nem nehéz kitalálni, hogy az a nap pályafutása egyik legnehezebb pillanata volt? Mit érez egy ember, aki látja a játékostársát ilyen szituációban?

Volt egy bedobás, aztán Fehér sárga lapot kapott. Mi vesztésre álltunk, én gyorsan folytattam a játékot, hogy még egy támadást indíthassak. Mikor Ivan Djurdjevic visszaadta a labdát, előre néztem, és láttam, hogy Miki összeesik. Kirúgtam a labdát az alapvonalon túlra, de ekkor még arra gondoltam, hogy más típusú sérülése van. Nem tudom szavakba önteni azt, amit láttam, amikor közelebb mentem. Felfogtam, hogy valami komoly dolog történik. Kétségbeesetten nézegettem a Benfica kispadja felé. Közben Miki társai és a Vitoria játékosai mind abba az irányba futottak, ahol ő volt, hogy segítsenek neki, de semmit sem tudtunk tenni. Amit akkor éreztem, az egyszerűen leírhatatlan. Aztán az egész stadion elkezdett tapsolni, amikor úgy tűnt, hogy Fehér magához tér.

Ön is arra gondolt, hogy minden jóra fordult?

Mindannyian arra vártunk, hogy Miki magához térjen, és hogy a dolgok más irányt vegyenek, mint amilyet végül vettek. Aztán a szurkolók is átélték ezt a drámát, és felállva, tapsolva próbáltak segíteni, hogy Miki magához térjen. Fantasztikus együttérzéséről tett tanúbizonyságot a közönség, de sajnos ez is kevés volt.

Ebben a pillanatban a mérkő-zés állása elvesztette a lényegét.

Ilyenkor nem is lehet játékról beszélni, minden lényegtelenné válik.

Milyen emléket őriz ön Fehérről?

Nagyon jó játékos képe marad meg bennem, azalatt az idő alatt, amit Portugáliában töltött, mindig tanúbizonyságot tett játékosi és emberi kvalitásairól. Nagyon erős személyiség volt, akik vele dolgoztak, mind azt mondták, hogy fantasztikus ember volt.