Hyballa: „Edző vagyok, nem varázsló”

A hétvégén a pozsonyi Slovant fogadják, amely már bajnok, és még veretlen a bajnokságban. Milyen ambíciókkal várják a meccset?

Tiszteljük őket, de nem félünk tőlük. Az előző három meccsünkön is volt esélyünk, de a Slovan elleni mérkőzések mindig kicsit őrültek. A gyenge pontunk, és ezt a csapatnak is elmondtam, hogy a Slovan elleni meccs hetét mindig nagy önbizalommal kezdjük, de úgy érzem, ahogy telnek a napok, mintha kicsit megszeppennénk, hogy „hoppá, jön a Slovan”. Ezt el kell felejtetünk. A Slovan már bajnok, és ők is tisztelnek minket, de ha valaki legyőzheti őket ebben a szezonban, azok mi vagyunk. Persze, gólokat kell rúgnunk, ki kell kapcsolnunk Sporart, és remélem, fair találkozó lesz.

Amikor Dunaszerdahelyre érkezett, azt mondta, azért jött, hogy bajnok legyen a DAC-cal. A Slovan viszont már hat fordulóval a bajnokság vége előtt bebiztosította a címet. Mi az, ami a DAC-ból még hiányzik, hogy jövőre teljesülhessenek a bajnoki álmok?

Invesztálni kell a játékosokba. Jó az ötlet, hogy fiatal játékosokkal dolgozunk, akik fejlődhetnek, és tényleg fantasztikus szezont futunk. Egész Dunaszerdahely arról beszél, hogy Bayo távozott, és nem jött helyére egy új Bayo. De értem a klubot, hogy Bayónak el kellett mennie a Celtichez, mert nagyon jó ajánlatot kapott a DAC, és azt is tudom, hogy a téli átigazolási időszak mindig bonyolultabb, mint a nyári. Itt egy kis önkritikának is helye van: nem teljesen voltunk erre felkészülve. Jók vagyunk a játékosmegfigyelés terén, de nem vagyunk top szinten. Igen, invesztálni kell új játékosokba, a kulcsposztokon 2-3 igazán jó játékosra van szükségünk, mert 19 pont hátrány a Slovannal szemben nagyon sok. Ám azt sem szabad elfelejteni, hogy ha másodikok leszünk, az új klubrekord lesz, ha még négy pontot gyűjtünk, az is új klubrekord lesz, ha 17-18 nyertes meccsünk lesz, az is új klubrekord lesz. Csakhogy ha valaki második, akkor ő az első vesztes. És jelenleg van egy csapat az országban, amelyik tényleg jobb nálunk.

A Slovan eddig mindháromszor legyőzte a DAC-ot a szezonban.

Senki nem szólhatott volna semmit, ha ebből a három meccsből kettő döntetlen. A legutóbbi mérkőzésen pedig, a Téglamezőn olyan sárga és piros lapot kaptunk, ami nem volt sárga–piros. Ám még tíz emberrel is volt esélyünk az egyenlítésre. De a kulcs tényleg a játékosokban rejlik. Legutóbb mondtam is Világi Oszkár klubtulajdonosnak, az infrastruktúra nagyszerű, a pályák remekek, a stadion gyönyörű, a szurkolótábor csúcs. De most már a játékosokba is kell pénzt fektetni. Ismerem a szurkolókat is, ők is nagyon érzelmesek, és mindig többet akarnak, ha idén másodikok leszünk, jövőre meg hatodikok, akkor az nagy krízis lesz.

És a klubtulajdonos osztja a véleményét?

A klub üzleti és sportszakmai modellje nem hülyeség. Tíz éve a Borussia Dortmundnál dolgoztam, amelynek akkor nem volt pénze. Fiatal játékosokkal játszottak, Mats Hummels 19 éves volt, Subotic szintén, Mario Götze 17, és bajnokok lettek. Szóval lehetséges fiatal játékosokkal bajnoki címet nyerni. Jelenleg Szlovákiában nekünk van a legfiatalabb csapatunk. A Slovannak tapasztalt játékosai vannak, és jóval többet fizetnek nekik, mint mi. A különbség jelen pillanatban túl nagy. Nem mindig a pénz lövi a gólokat, de néha igen. Kicsit már unom, hogy mindig Bayóról beszélek, de ő egy 15 gólos középcsatár! Nélküle is tudunk nyerni, de már nem vagyunk olyan veszélyesek, mint vele, a rögzített helyzeteknél sem. Egyértelmű, hogy a tulajdonos is azt akarja, hogy sikeresek legyünk, és ez az ő régiója, az ő klubja. Az első lépés az volt, hogy felépítse az infrastruktúrát, erre ment a pénz, de a következő lépésnek a sportszakmai résznek kell lennie. Vannak klubtulajdonosok, akik két évig szórják a pénzt, aztán csődbe megy a klub, de a mi tulajdonosunk egy lépésről lépésre haladó milliomos.

A DAC nagyon közel jár hozzá, hogy bebiztosítsa az EL-selejtezőt érő helyezést a bajnokságban, de a sikeres EL-szerepléshez az is kell, hogy megerősítsék a keretet, és hogy a kulcsjátékosok itt maradjanak. Milyenek a kilátások?

A szurkolók szíve a DAC-ért dobog, de a játékosok mindig a következő lépést is szem előtt tartják. A játékosok a pénzre is gondolnak, ebből a szempontból a foci nagyon nem romantikus. Kalmárnak például vannak ajánlatai, de szereti a klubot, jó a viszonyunk, és tetszik neki a játékstílusunk. Máshol viszont több pénzt kapna. Ezért most sokat egyeztetünk, és Zsoltnak is el kell döntenie, hogy itt, az ismerős környezetben akarja-e megtenni a következő lépést a karrierjében, vagy több pénzt szeretne, talán egy nagyobb klubban. Minden játékossal sokat beszélgetünk, de ha egy játékos nagyon jó ajánlatot kap, és el akar menni, akkor el fog. Ebből a szempontból a játékosok nagyon anyagiasak. De ha Kalmár vagy Šatka elmegy, akkor, ha előbbre akarunk lépni, meg kell keresnünk egy új kész Kalmárt, nem pedig felépíteni egy új Kalmárt. Ez ugyanis időbe telik, meccseket veszthetsz, és ebben az érzelemdús közegben ezt nem biztos, hogy elfogadják. Azt gondolom, a játékosok jól érzik magukat nálunk, de Szlovákia nem egy nagy fociország, és a játékosok számára a fizetés is fontos. Csak 10–12 évük van, úgyhogy be akarják biztosítani a jövőjüket.

Vannak már konkrét nevek a fejében, kikkel lehetne erősíteni?

Vannak listáink, de ez télen is így volt, 25–30 játékosról beszéltünk. De közülük sokan más klubokból is kapnak ajánlatokat. Connor Ronan jó példa erre, szerettük volna megszerezni, de ő először nem akart idejönni. Kivárt, aztán végül úgy döntött, hozzánk jön, a sportszakmai érvek meggyőzték. De csak február elején csatlakozott hozzánk. Mondtam is neki, Connor, ha velünk kezdted volna a felkészülést, sokkal előbb játéklehetőséget kaphattál volna. Szóval vannak neveink.

Ezt hogyan képzeljük el? Önnek van egy listája, amit megmutat Jan van Daele sportigazgatónak, vagy ő jön egy listával?

A szakmai stáb nem ebből a régióból származik, de most már ismerjük a teljes Fortuna Ligát, és ott is vannak érdekes nevek. A magyar vagy a cseh futballról azonban nincs ilyen áttekintésem, ilyenkor jön a laptop, és keressük a statisztikákat, ki lehet érdekes számunkra. Egyeztetünk más klubokkal, jó a kapcsolatunk a Wolverhamptonnal, a Bayer Leverkusennel, a Borussia Dortmunddal, de a DAC nem akar túl sok játékost kölcsönjátékra. Kiváló kapcsolatunk van Adrián Guľával, a szlovák U21-es válogatott edzőjével, Oszkárnak köszönhetően nagyon jók az összeköttetések Magyarország felé, Martin Raška kapusedző mindent tud a cseh futballról. Remco ten Hoopen, az aki az utánpótlással foglalkozik, játékosmegfigyelői munkát is végez számunkra, jól ismeri a holland és a belga focit, Jannak Panamában vannak kapcsolatai… És azt gondolhatnánk, hogy ugyan, kit érdekel Dunaszerdahely, de rengeteg hívást kapunk játékosügynököktől. Ebből összeáll egy óriási lista, amiből választunk. Utána megszólítjuk a játékosokat, de néha már az első körben vége a tárgyalásnak. Az ügynök megmondja, mennyi pénzt kér, Jan és Oszkár pedig azt feleli: „Nem.” Akkor még nagyra nyithatom a szép szemeimet, hátha meghatom az ügynököt, de ő csak azt mondja: „Pénz!” Bayo átigazolása viszont nagyon jó visszajelzés számunkra, mert most már a játékosok is látják, hogy Dunaszerdahelyről is át lehet lépni egy nagy klubba. És azért különbség, hogy a Celtic Glasgow-ban 60 ezer szurkoló előtt játszol, vagy Nyitrán 900 előtt. Vagy vegyük a nagymihályi meccset. Most tényleg arrogáns német leszek, de annak a pályának semmi köze nincs a profi futballhoz.

Mi a fő különbség a tavaly őszi DAC és a mostani DAC között? Csak Bayo hiánya miatt indult be kicsit nehezebben a szekér?

A tavalyi ősz viharos időszak volt, vadnyugati foci. Most az utóbbi három meccsünket nullára hoztuk, strukturáltabban játszunk. Még mindig van benne vadnyugat, a zsolnaiak elleni hazai meccsünk nagyszerű volt, és tényleg sajnáltam, hogy ezt a meccset nem láthatja az egész világ. Tavaly ősszel hétszer az utolsó percben nyertünk. Nem gondolom, hogy gyengébbek vagyunk, talán jobban figyelünk a biztonságra. Tavaly folyamatosan a gegenpressing ment, egy az egy elleni párharcok, most pedig inkább a területekre figyelünk. Ez szerintem fontos fejlődés. És nem vesztettünk olyan sok meccset tavasszal… Igen, tény, két vereséggel indítottuk a tavaszi szezont, a Slovan és a Trnava ellen. A nagyszombati meccs tényleg bűnrossz volt. Akkor kicsit sokkolva voltam. De ez csak egy meccs volt.

Sokáig úgy tűnt, a harmadik tavaszi mérkőzést sem tudják megnyerni, hosszú ideig 0:0 volt az állás a MOL Arénában a Senica ellen, aztán jött Kalmár megváltó gólja a hosszabbítás hosszabbításában. Ez volt a fordulópont?

Érzelmi szempontból teljesen. Kétszáz eurós büntetést kellett fizetnem, mert berohantam a pályára. Néha úgy érzem, ennek a csapatnak arra van szüksége, hogy valami krízis történjen a meccsen. A Slovan ellen a Téglamezőn jobbak voltunk a kiállítás után, mint előtte. Kicsit mintha hazárdjátékosok lennénk. A Senica elleni meccs is vadnyugati focit hozott. Az előző két vereség után nem volt ideális a hangulat. Mindenki a Slovan elleni derbire koncentrált, mert tudtuk, ha nyerünk, öt pontra megközelítjük őket. De veszítettünk, ahogy aztán Nagyszombatban is. De a Senica elleni győztes gól tényleg fordulópontot jelentett.

Melyik volt a legnehezebb pillanata a DAC kispadján?

Sportszempontból a senicai kupakiesés, mert úgy éreztük, nagy esélyünk van idén a kupában, miután a Slovant adminisztrációs hiba miatt kizárták. A zsolnai 2:2 is nagyon kellemetlen volt, 2:1-re vezettünk az utolsó percben, mi rúghattunk szögletet… Egy érett, profi csapat szépen húzza az időt, és hazaviszi a három pontot, de mi az utolsó pillanatban gólt kaptunk. De volt elég történés a pályán kívül is: Šatka incidense a diszkóban, a nagy szupersztárok, Ljubicic és Pačinda körüli stressz… Amikor Bayo távozott, az is nagyon nehéz pillanat volt. Itt nemcsak a szurkolók érzelmesek, hanem a játékosok is. Fiatalok, feszegetik a határaikat. Nagyon közel állok a játékosaimhoz, a csapat tagjai is nagyon közel állnak egymáshoz, Blackman apjának a halála is nagyon megviselt mindenkit. Azon a héten senki sem tudott a focira koncentrálni.

Mit lehet mondani egy ilyen pillanatban?

Jantól tudtam meg a hírt, aztán az öltözőben váltottam néhány szót Blackmannel. Nem a legjobb az angolja, de beszélgettünk. A csapat akkor érkezett, ők még nem tudtak róla, mi történt, de azonnal látták, valami nagy baj van. Tréfálkozós típus vagyok, rengeteget nevetünk a játékosokkal. A videóelemzések mindig komolyak, de a végén akkor is mindig van egy-két vicces beszólás. Szóval ha Hyballának nincs jó kedve, akkor valami történt. Amikor elmondtam, miről van szó, síri csend lett, többen a könnyeikkel küszködtek. Aztán jött az edzés, Cesar azt mondta, ő is edzeni akar, de húsz perc után sírva lement a pályáról. Persze, mondhatnánk, a show-nak folytatódnia kell… Cesar azóta visszatért hozzánk, és azt gondolom, ezek a panamai srácok keményebbek, mint mi. Cesar végzi az edzésmunkát, Nagymihályba is eljött velünk, bár nem volt a keretben, mert nem akartam, hogy egyedül maradjon itthon. Fontos számára, hogy sokat beszélgethet Eric Davisszel. Néha tényleg azt gondolom, olyan itt az élet, mint egy szappanoperában. Mi vagyunk a dunaszerdahelyi Dallas. Mindig történik valami. Egyszer a himnusztörvény, máskor egy diszkóbeli bokszmeccs, hol ez, hol az, hol amaz…

Miben különbözött Šatka botránya a Ljubicic- vagy a Pačinda-féle botrányoktól? Marin Ljubicicnak és Erik Pačindának távoznia kellett a klubtól, Šatkát azonban megvédte.

Ljubicic és Pačinda esetében a csapaton belül volt a probléma. Edzőként megértem, ha egy játékos boldogtalan, mérges, frusztrált, mert a kispadra került. De egy profi futballista munkájához ez is hozzátartozik. Marinon és Pačin viszont azt éreztem, hogy a saját fejük után mennek. Amikor Ljubicic szétrúgta Tomáš Huk arcát – persze, mondhatjuk, hogy ilyesmi előfordulhat egy edzésen, de az nem egy szerencsétlen szituáció volt. És nemcsak ez az egy dolog volt, voltak más sztorik is, amelyekről nem beszéltünk nyilvánosan. Pačinda pedig úgy érezte, ő a csapat felett áll. Amivel még nem is lett volna bajom, ha minden szombaton kidolgozza a belét, és meccsenként három gólt lő. De nem ez történt. Előfordult, hogy cserejátékos volt, kértem, hogy jöjjön oda hozzám, mert taktikai utasításokat akarok neki adni, ő pedig azt felelte: „Nem.” És nála sem csak egy esetről volt szó. Ami Ľubo Šatkát illeti – nagyon csalódott voltam, amikor a válogatottnál ő is azok között a játékosok között volt, akik kimaradtak éjszakára. Akkor kapott egy figyelmeztetést, egy sárga lapot, és mondhatnánk, hogy a sárga után jön a piros. Aztán jött az ittas diszkós eset. De az a helyzet, hogy ismerem Ľubót. Néha kicsit naiv, de nem egy seggfej. Igazi csapatjátékos. A fő gond akkor is az volt, hogy az egész csapat ivott és mulatott. S akkor azt mondtam magamban: mi angyalok vagyunk? Az, hogy verekedésbe keveredett, nem tett jót a klub imidzsének, de miért dobtam volna ki? Ami történt, az nem a csapat ellen irányult. Persze volt egy kemény beszélgetésünk, de akkor az egész csapatra mérges voltam. Másrészt a futballisták is emberek, ők is akarnak szórakozni. Mondtam Ľubónak, hogy ha harmadszor is előfordul valami hasonló, akkor már nem tehetek semmit.

Lukáš Čmelíknek is adott egy új esélyt, pedig őt már sokszor sokan leírták…

Először tavaly szeptemberben találkoztunk, elég flegmán viselkedett, mintha ő lenne a főnök. Akkor azt mondtam Jannak, nem akarok még egy balhés játékost, mert épp tetőzött a Pačinda-ügy, és Čmelíkről mindenki szörnyű véleménnyel volt. Senki nem állt mögötte, csak Jan és Martin Raška, de engem nem győzött meg. Így hát az U19-cel kezdett edzeni, és individuális erőnléti edzéseken vett részt. Novemberben újra találkoztunk, és egy teljesen más Čmelík ült előttem. Szerény, csendes. Újra megnéztem a videókat a korábbi teljesítményéről, beszélgettünk is, és azt éreztem, ez a srác nem hülye, bár szeret kockáztatni, az életben ugyanúgy, mint a pályán. Vannak a fegyelmezett katonák, Tomáš Huk, Vida Máté, kedves fiúk, csak kicsit unalmasak – ezt persze nevetve mondom –, és ott van Čmelík, aki szereti a kockázatot. Akkor úgy döntöttem, hogy a januári felkészülés kezdetétől Čmelík is csatlakozzon hozzánk. Eleinte a csapat sem értett ezzel egyet, de tényleg úgy éreztem, valami megváltozott a gondolkodásában. Az első napokban nagyon egyedül volt a csapatban, egyáltalán nem volt jó az erőnléte, de harcolt. Azt gondolom, bízik bennem. Így megy ez a fociban, néha szerencséd van az edzőkkel, néha nem. Ha megnézzük Marco Rossi kezdőtizenegyét és az enyémet, látni a különbségeket. Minden edzőnek megvannak a játékosai, akikben hisz, és Čmelík ilyen számomra. Lehet, hogy a jövőben megint jön valami gengsztersztori, de nagyon bízom benne, hogy most már a focitudására fog koncentrálni.

Mik a tervei a következő szezonra? Dunaszerdahelyen akar maradni, vagy önnek is vannak ajánlatai?

Vannak ajánlataim, a következő napokban fogunk arról beszélgetni, hogyan tovább. Legutóbb azt is elmondtam Oszkárnak, én tényleg azért jöttem, hogy bajnok legyek. A 19 pontos lemaradás nagyon sok, de azt is látom, hogy nekünk 54 pontunk van, ami csodálatos. Ha látni fogom, hogy a csapat nemcsak az infrastruktúra terén, hanem sportszakmailag, a játékosmegfigyelői munkát illetően is fejlődni akar, a játékosokba is akar invesztálni, akkor számomra ez továbbra is nagyon érdekes kihívás. Nagyon szeretem ezt a klubot, szeretem ezt a környezetet, és imádom a csapatomat. Minden reggel lelkesen jövök be a MOL Akadémiára. De azt is tudom, hogy a játékosok most vonzóak a többi klub számára, és azt sem lehet csinálni, hogy a legjobbak elmennek, de nem igazolunk helyettünk egyenértékű játékosokat, jönnek az új fiatalok, akiket fel kell építeni. Edző vagyok, nem varázsló. Azt gondolom, a fő erősségem az, ahogyan a fiatalokkal dolgozom, de nem lehet csak erre építeni. Ha reális esélyünk lesz a bajnoki címre és az EL-csoportkörbe jutásra, akkor ez a klub szexi számomra. Ha viszont úgy tűnik, hogy csak a szerencsére támaszkodhatunk, akkor el kell gondolkodnom a dologról.