A hegymászó és a síelő pápa – ők voltak az elmúlt száz év legsportosabb egyházfői

Ferenc pápát is beleszámítva az elmúlt százhuszonöt év olyan pápáit mutatjuk be összeállításunkban, akik hatottak a sport világára: vagy maguk is sportoltak, vagy rendszeres üzenetekkel reklámozták a mozgás fontosságát.

A két Piusz

XI. Piusz (1922–1939 között volt pápa) és XII. Piusz (1939–1958) közül előbbi ténylegesen sportolt és kalandozott, utóbbi viszont inkább csak a szavak szintjén volt lelkes a testmozgás iránt.

XI. Piusz szabadidejében lelkes hegymászó és túrázó volt, fiatalon olyan alpesi csúcsokat is megmászott, mint a Monta Rosa, a Matterhorn és a Mont Blanc, amelyekre nem gyalogolhat csak úgy fel az ember, mert bizonyos fokú mászótechnikai ismereteket is megkövetelnek. Sokan XI. Piuszt tartják a múlt század legnagyobb kalandor pápájának, hozzá mérhető sportos aktivitást a további egyházfők közül csak II. János Pál mutatott.

XI. Piusz utódja, XII. Piusz pápa határozottan nem volt sportember: római arisztokrata családból származott, fiatalkorában jobban érdekelte a tanulás, a teológia és a diplomácia. Ennek ellenére az átlagnál jóval gyakrabban megnyilvánult a sportolás fontosságáról. 

„A tudatosan űzött sport fejleszti a jellemet, bátorrá, nagylelkű vesztessé és hálás győztessé tesz”

 – fogalmazott. Kifejezetten morális, etikai és nevelési szempontból közelített a sporthoz, különösen a II. világháború után hirdette a mozgás jelentőségét.

II. János Pál pápa (1978–2005)

II. János Pál pápa talán minden elődjénél (és utódjánál is) szenvedélyesebb hozzáállást tanúsított a sporthoz. Karol Wojtyla néven Lengyelországban született, ahol a síeléssel, túrázással, hokival és a focival is szoros volt a kapcsolata. A legenda szerint fiatalon sokat focizott a többi fiúval az utcán: jellemzően a zsidó gyerekek játszottak a katolikusok ellen és mivel előbbiek általában kevesebben voltak, a főleg kapusként szereplő Karol szívesen játszott az ő csapatukban, kiegyenlítve ezzel a létszámot.

Az elérhető képarchívumokban találunk róla képet kajakozás és síelés közben is. Rendszeresen látogatta a Lengyel-Tátrában található Zakopanét, ahol egy kolostorban állítólag ma is őrzik egy pár bőr sícipőjét.

II. János Pál kiemelten hangsúlyozta a sportok szerepét a fiatalok fejlődésében, hiszen úgy vélekedett, hogy az atlétika olyan erényeket taníthat, mint a csapatmunka, a kitartás és a tisztelet.

Ferenc pápa (2013–2025)

Ferenc pápa szerelme a sport, különösen a futball iránt, széles körben ismert. Argentin származása révén nagy rajongója volt a labdarúgásnak, élete során szoros kapcsolatban állt a San Lorenzo csapatával, amelyhez haláláig hű maradt. Ferenc pápa gyakran beszélt a futballról, mint egy olyan eszközről, amely képes összekötni az embereket, és pozitív példákat mutathat a csapatmunkáról és alázatról. Viszonylag háttérbe szorul a kosárlabda iránti szeretete, holott fiatalon maga is űzte hobbiból. 

„Ez a sportág az egekig emel. Egy ismert játékos mondta egykor, hogy ebben a sportban felfelé nézel, a kosár felé, és ez nagy kihívás azok számára, akik a földet pásztázzák szemeikkel” 

– fogalmazott egyszer.

Pápasága alatt hangsúlyozta a sportok fontosságát a társadalmi integráció szempontjából, különösen a hátrányos helyzetű fiatalok számára. A Katolikus Hírügynökség sok sporttal kapcsolatos idézetét is jegyzi.

„Egy sportcsapathoz tartozni annyit jelent, mint elutasítani az önzőséget és az izoláltságot. Ez egy lehetőség arra, hogy másokkal találkozzunk, segítsünk egymáson, hogy kölcsönös bizalmi alapon versenyezzünk és egy testvériség tagjaként fejlődjünk.

A passzívabb többiek

Összeállításunkból hiányzik több pápa, az elsőként említett XI. Piusz előtt egyetlen olyan pápát sem találunk, aki sportolt, vagy a mozgás fontosságát hirdette volna.

Az elmúlt száz év egyházfői közül XXIII. János (1958–1963), VI. Pál (1963–1978), I. János Pál (1978) és XVI. Benedek (2005–2013) is hiányzik listánkról. 

Szó sincs róla, hogy ezek a pápák gyűlölték volna a sportot, épp ellenkezőleg, mindannyian bizonyítottan pozitívan szóltak róla, viszont ők maguk sohasem sportoltak. XXIII. János és I. János Pál példának okáért szegényebb sorból származtak, mozgás gyanánt fizikai munkát végeztek gyerekkorukban. VI. Pál „passzivitásában” egész életén át tartó törékeny egészsége is szerepet játszhatott, míg XVI. Benedek legfeljebb könnyed sétákig és kerékpározásig jutott.