Magyar remény

Ez most arról szól, hogy van-e valaki, aki képes leváltani Orbánt. És úgy tűnik, hogy van. Ő az.

Természetesen senki sem állítja, hogy a Fidesz mindent elrontott, vagy hogy ne lettek volna jó intézkedéseik. Nem kell gyűlölni Orbánt és a társait, és nem cél őket lepoloskázni vagy hazaárulással vádolni. Nem kell lealacsonyodni egy ilyen (undorító) mély szintre!

De az elmúlt 15 év elég idő volt arra, hogy megmutassák, mire képesek, merre viszik Magyarországot – és az eredmények önmagukért beszélnek.

Nem szeretnék senkit unalmas statisztikákkal fárasztani, de a tény az, hogy Magyarország ma az Európai Unió egyik legszegényebb és legkorruptabb tagállama. A Fidesz propagandája évek óta gyűlöletet szít az EU-val és a kisebbségekkel szemben, megosztja, egymás ellen hangolja a magyar embereket, klasszikus populista taktikával: mindig más a hibás, miközben a hatalom maga mossa kezeit.

Közben hatalmas vagyonok halmozódtak fel, a korrupció intézményesült, a lopás hétköznapivá vált. Volt idő, amikor felnéztem Orbán Viktorra, de ma már nem ismerek rá. A hatalom, a sok kétharmad, a fékek eltűnése megváltoztatta őt. Ma már saját korábbi önmagának is ellentmond – külpolitikában, belpolitikában, értékrendben egyaránt. Fontos megérteni, hogy Orbán Viktor nem egyenlő Magyarországgal, és ez fordítva is igaz.

Magyar Péter nyíltan hatalmat akar. Jól is teszi. Mert aki nem akarja, az nem tud vele élni. A magyar ellenzék évekig épp ebbe bukott bele: már azt sem tudták, mit kezdenének a győzelemmel. Ő viszont érti, mi forog kockán.

Lehet, hogy túl direkt, lehet, néha túltolja a biciklit, de legalább van tűz benne. Végre valaki, aki nem langyos. Aki nem akar beleférni a régi ellenzéki „gatyába”, és ez most nem hátrány, hanem pont az esély.

Látszik, hogy van stratégiája. Nem kapkod, nem sodródik. Tudja, mit akar, mikor és hogyan. Ezt a fajta tudatosságot és fegyelmet eddig messziről nézhettük csak a magyar ellenzéki politikában.

A története is más. Nem kívülről jött kritikus, belülről látta az Orbán-rendszer működését, és változtatni akar. Ez a kettősség teszi hitelessé. A választók nem programokra szavaznak, hanem emberekre, akikben látják az akaratot, a bátorságot és a változásra való igényt.

Nyelvezete, mondandója egyszerű, közérthető. Nem az elithez, nem az értelmiséghez szól – hanem mindannyiunkhoz. Azt mondja: „Ha te is úgy érzed, hogy nem ezt érdemled, akkor már van bennünk valami közös.” Ennyi! Ez nem ideológia – ez egy egyszerű, könnyen érthető emberi üzenet.

Felvidéki magyarként én is érzem a budapesti döntések súlyát, mert hatással van ránk minden, ami ott történik.

Magyar Péter nem a gyűlöletre épít. Nem másokat akar eltiporni – hanem valamit felépíteni. Ez az, ami igazán új és működőképes. Nem dühöt gerjeszt, hanem reményt. És erre most talán nagyobb szükség van, mint valaha.

Természetesen hibázni fog. Aki dolgozik, az hibázik is. De a kérdés most nem az, ki tökéletes – hanem: ki bírja végigcsinálni? Ki nem roskad össze a nyomás alatt, ki az, aki képes valóban küzdeni egy egész rendszer ellen?