Nincs nyugta, míg be nem fejezi

Bertók Lajos utolsó filmszerepébenJohanna című filmoperája után, amellyel díjak tucatját nyerte el a világban, tavaly februárban, az ukrán-román határ közelében kezdte el forgatni új filmjét, a hamleti és elektrai felvetésű Deltát, amely egy testvérpár szerelmi viszonyáról szól egy képzeletbeli világban. Michail és Fauna édesapjuk temetésén találkoznak először, ahol a fiú megtudja: apjával anyja szeretője, egy börtönszerű térség önjelölt kormányzójelöltje végzett. Michail nevelőintézetben nőtt fel, majd matrózkodott, húga azután született, hogy ő elkerült otthonról. A két testvér első látásra megszereti egymást, zavarba ejtő szépségével a lány azonnal elbűvöli a fiút, később pedig rászedi, végezzenek apjuk gyilkosával, és döntsék meg sajátos királyságát. A felvételek februártól áprilisig zajlottak, a tervezett novemberi folytatás azonban a Michailt megformáló Bertók Lajos júliusban bekövetkezett tragikus halála miatt meghiúsult. Mundruczó Kornél a történet kétharmadát forgatta le, Bertók Lajos nélkül azonban nem tudja befejezni, csak elölről kezdeni a filmet.

A könnyebb megoldás nyilván az lenne, hogy most akkor azt mondja: még egyszer nem lép ugyanabba a folyóba.

Állandó dramaturgommal, Petrányi Viktóriával gyorsan megállapítottuk: eddig olyan valódi, nagy problémánk nem volt. Ez az első, de ennél rosszabb nem történhet egy filmrendezővel, illetve csak annyi, hogy ő hal meg forgatás közben. De hogy felveszed a film több mint felét, és elmegy a főszereplő! Valahogy mégis azt érzem, nem ez a Delta sorsa. Ennek a filmnek el kell készülnie. Ez lelki ügy. Minden filmjébe belehal egy kicsit az ember, ez valahogy vele jár, de a Deltába már annyi energiát fektettünk, hogy nem hagyhatjuk veszni.

A meglévő anyagot, a sztori átalakításával, nem lehetne továbbvinni?

Mi mindent Lajosra találtunk ki. Az egész film rá, az ő személyére épült. Abból az anyagból, amit felvettünk, nagyon keveset tudnék használni, tehát nincs más kiút, új főszereplőt kell találnunk, és a történetet átírva, elölről kell kezdenünk az egészet. Ugyanazt, amit Lajossal, már nem is szeretném felvenni, az csak hasonlítgatásra adna okot, annak meg semmi értelmét nem látom. Természetesen azt az anyagot sem szeretném veszni hagyni, ami már megvan. Azzal egy másik filmben Lajosnak szeretnék emléket állítani, aki fura, édes ember volt, és túlzás nélkül állíthatom: zseniális színész.

Vlagyimir Szorokin, A jég írója sem egy hétköznapi figura. Posztmodern ponyvaregényével, amelyet a Krétakör társulatával vitt színre, szépirodalmi botrányhős. A „kegyetlen próza” mesteri mívelője. „A jég egy szektáról szól – írja –, amely formailag hasonlít egy totalitárius szervezetre, de ez csak a látszat. A jég nem a diktatúráról szól, hanem az elveszett paradicsom kereséséről.”

Szorokin remek író. Nagyon közel érzem őt magamhoz. Három karaktert követ: egy prostit, egy egyetemistát, aki elég brutális életet él és egy bankárt, aki a világ legunalmasabb életét éli. Az ő történeteik mennek párhuzamosan egymás mellett. Durva és szívszorongató történetek. Én szeretem ezt az elegyet, ha valami ennyire agresszív és ennyire nyálas. Kim Ki-duk is ilyen, a koreai filmes. Rettenetesen agresszív és rettentően szentimentális. Ez a magyar kultúrában nincs meg, nálunk csak a kánonok mentén lehet gondolkodni. Számomra nagy kihívás volt az anyag. Mint Térey János Niebelung-lakóparkja, amelyet szintén a Krétakörrel állítottam színpadra. Tóth Orsi egyébként mindkét előadásban játszik, a Deltában pedig rá osztottam Fauna szerepét. Zseniális párost alkottak Bertók Lajossal. A Krétakörrel azért szeretek dolgozni, mert ott mindig plusz erőt érzek, és az egész társulat nagyon jó.

Jancsó Miklóssal sem most dolgozott először. Legújabb filmje, az Ede megevé ebédem azonban különös helyzet elé állította: ez alkalommal nemcsak a rendezőjét tisztelhette benne, hanem a közvetlen partnerét is. Ő játssza ugyanis Marcus Aureliust, ön pedig a fiát.

Aki megöli őt. Igen, Miki bácsi most hívott másodszor, ami jólesett nagyon. Én úgy érzem, elég oldott vagyok a kamera előtt, nem zavar, ha játszani hívnak. Miki bácsi borzasztó nagy anarchista. Komoly Pierrot. Annyira komplex, ahogy komolyan veszi magát és ezzel együtt nyomban megírja a saját gúnyrajzát, kritikáját! Ilyen szellemi közegben mindig remekül érzem magam. Furcsa volt, hogy szénával kellett etetnem őt, és a végén ledöföm. A legendában ugyanis az áll, hogy Marcus Aurelius azt képzeli, halála után ló lesz, ezért már életében elkezd szénát enni. Vicces volt nagyon, ahogy etettem őt, ő meg ott feküdt, vagy amikor szóltak, hogy „felvétel!”, erre ő váltott, s már „halott” volt.

A Deltát meddig „jegeli”?

Nincs sok időm. Nyáron be kell fejeznem. Nincs nyugtom, amíg le nem zárom.