Lassan elfogy a türelmünk

A parlament ahelyett, hogy az ország reális problémáival foglalkozna, vagy választana végre a hónapokkal ezelőtt megüresedett posztra új házelnököt, inkább azon fáradozik, hogy eltávolítsa tisztségéből a törvényhozás egyik alelnökét. Ha sikerrel járnak, ami valószínű, hiszen a kormánypárti honatyák minden bizonnyal megszavazzák a liberális Michal Šimečka leváltását, akkor feltehetően ez a tisztség nem marad hónapokig üresen, az ellenzék gyorsan találhat megfelelő utódot. Andrej Danko, a nemzetiek elnöke azt üzente az ellenzéknek, hogy František Mikloško jelölését az alelnöki posztra még ő is támogatná, sőt abbéli reményét fejezte ki, hogy Šimečka már kedd délelőtt átadhatná az irodáját Mikloškónak. A kereszténydemokrata politikus személye kétségkívül sokak számára elfogadható. Ezt maga a KDH is így gondolhatja, ezért javasolják Mikloškót házelnöknek. Mikloško a sajtóértekezleten ezt mondta: „Én voltam a rendszerváltozás utáni szabad parlament első elnöke, szívesen fejezném be politikai pályámat, az utolsó megbízatásomat is ezzel.” 

Az irányításelméletben azt tanultuk több évtizeddel ezelőtt, hogy bármilyen irányított egység, valamilyen szervezett rendszer, pl. család, munkahely /vállalat/, megye, ország – a benne létező állam – csak akkor lehet a feltételeivel arányosan sikeres, ha a legjobbak vezetnek. Itt azonnal beugrik a gondolat mindenkinek: Szlovákiában vajon most a legjobbak vezetnek?! Vagy bárhol máshol a világon? Persze, nekünk elsősorban magunkkal kellene foglalkoznunk, hogy kimásszunk a mélyülő gödörből. És ha a válasz NEM, akkor változtatnunk kell rajta, mert még nagyobb lesz a feszültség. Minden bizonnyal erre hívta fel a figyelmet is a KDH, amikor előrukkolt Mikloško jelölésével a házelnöki posztra. Mikloškóhoz hasonlóan egyszer már Andrej Danko is betöltötte ezt a tisztséget. Ugye mondanom sem kell, ki volt méltóságteljesebb házelnök kettejük közül, s ki lenne az most is... 

Nagy fába vágtam a fejszémet, de mégiscsak jó lenne megtalálni valamilyen megoldást, mely kivezetne a jelenlegi társadalmi sötétségből, mert súlyos következményei lesznek. Az egész társadalom lelkét gyötrő nyugtalanság az elmúlt 34 év követezménye, hiszen a bársonyos forradalom után súlyos bűncselekményeknek, törvénysértéseknek nem volt semmilyen következménye. Nyomozás ugyan volt bőven, de mindig elmaradt a jogi elégtétel. Ez a gyakorlat folytatódik most is. A szemünk előtt zajlik jelenleg is a hazugságszintézis. Ennek a következménynélküliségnek a forrása a társadalom három hatalmi ágának – törvényhozói, végrehajtói, bírói – összekapcsolása a hármas koalíciót irányító Smerrel – úgy, hogy minden döntés egy ember kezébe csússzon. Ha jobban belegondolunk, akkor ez a totalitás visszajövetelének előszele, folytatása pedig a diktatúra lehet. 

Bármilyen szempontból is elemezzük a társadalmi feszültség fokozódását, nem szabad elveszítenünk a reményt a helyzet javulásában. Azt gondolom, hogy kulcsfontosságú lehet, ebben a helyzetben hogyan tud működni a parlament, s az ötpárti parlamenti ellenzék mennyire képes hatékonyan együttműködni. A képviselőknek a feladata lesz visszaszerezni a szlovákiai jogrend társadalmi fontosságát a lakosság körében, valamint nemzetközi tekintélyének megőrzését is, hogy ne forogjon veszélyben az uniós pénzforrások merítése, ami nagyon hiányozna a szlovák költségvetésből 2025-ben.