Bessenyei Ferenc halálára

Hihetetlen erő, méltóság, férfiasság, szenvedély áradt belőle. Gyerekkoromban, ha megjelent a képernyőn – márpedig akkoriban ez nem számított ritkaságnak –, mindig kicsit megilletődötten figyeltem. Tekintélyt parancsoló volt. Még akkor is, ha éppen nótát énekelt. Számomra olyan színész volt, akire nem lehetett mást osztani, csak főszerepet. Vagy ha esetleg nem főszerepet kapott, akkor azzá tette. Fogalomnak számított a neve a magyar színjátszásban. „A Bessenyei.” Húsz-huszonöt évvel ezelőtt mi is így súgtunk össze iskolatársaimmal, amikor egy ünnepi esten Kassán vendégszerepelt Pécsi Ildikóval. Felment a színpadra, félretolta a mikrofont, amely előtte Pécsi Ildikónak tett jó szolgálatot, és bejelentette: „Erre nekem nem lesz szükségem.” És rázendített a Hegedűs a háztetőn tejesemberének híres dalára: „Ha én gazdag lennék...” Tényleg nem hiányzott neki a mikrofon. Érces hangja betöltötte a nem éppen kis termet. Elvarázsolta a közönséget. Nem csoda: Tevjeként aratta magyar színpadon az egyik legnagyobb sikerét. Ő maga is a legendás szerepei közé sorolta. Mint ahogy Széchenyi megformálását és a Bánk bán címszerepét is. És mennyi volt még ezeken kívül! Színházban, filmen, televízióban. Ez utóbbiban a közelmúltban többször találkozhattunk vele: nem játszani – beszélgetni hívták! Néhány nappal a halála előtt a Halhatatlanok Társaságának két tagjával: Törőcsik Marival és Kállai Ferenccel elevenítették fel a régi időket. Ezt megelőzően feleségével látogatott el az egyik csatorna stúdiójába, ahol nemcsak a színészről, hanem a magánemberről is szó esett a könyv kapcsán, amelyet párja írt róla Férjem, a komédiás címmel. Eszter asszony elárulta: Bessenyei Ferenc mindig figyelemmel kísérte a fiatalok sorsát, és ha valakit jónak talált, ahhoz odament, hogy megmondja neki. Tavaly, nyolcvanötödik születésnapján ünnepi esttel köszöntötte őt a Nemzeti Színház. Csak szerep nem jutott neki az utóbbi jó néhány évben. „Nyugdíjba vonulásával penzionálták színházaink a valódi nagyságot” – írta róla Molnár Gál Péter. Bessenyei nem panaszkodott. „Minden nagyon szép volt. Jókedvvel halok meg” – nyilatkozta egyik utolsó interjújában.

Elégedetten ment el a színészóriás a halhatatlanok égi klubjába. Azzal a tudattal, hogy amit alakításaival nyújtott, az nem kevés. És nem tévedett.