Az účtovný melléknév magyar megfelelőiről (1)

A múlt héten egy Új Szó-beli cikkben azt olvashattuk, hogy Dunaszerdahely eladja a „lakáskezelő társaságban” levő üzletrészét. A független képviselők nem értettek egyet az előterjesztéssel, „végül azt javasolták, ha egyszer el akarják adni a város üzletrészét, azt legalább piaci áron tegyék. Javaslataikkal nem értettek egyet az MKP-s képviselők, és végül ún. könyvelői áron adták el a város üzletrészét [...]” Bár magam még nem találkoztam a könyvelői ár kifejezéssel (a cikkíró is érezte a szókapcsolat problematikus voltát), a szövegkörnyezetből nyilvánvaló volt, hogy az üzletrészt nem a valós piaci árán, hanem a számviteli nyilvántartás szerinti áron, azaz a könyv szerinti értéken kívánta eladni a város.

Valószínűsíthető, hogy a képviselők valamelyike vagy az újságíró fordította az účtovná cena kifejezést könyvelői ár-nak. Ez nyilvánvaló félrefordítás, hiszen azt jelentené, hogy a könyvelő állapítaná meg egy értékesítendő dolog árát. Egyszeri előfordulásról lévén szó, nem is lenne érdemes vele foglalkoznunk, ha e mögött nem az účtovný melléknév magyar megfelelőivel kapcsolatos bizonytalanság húzódna meg.

A gondot az okozza, hogy a szlovák účet, účtov- tövű szavak magyar megfelelői lehetnek mind szám-, mind könyv- tövűek. A szlovák účtovníctvo szót fordíthatjuk magyarra számvitel-nek, de könyvvitel-nek is, és ezek egymásnak nem szinonimái, a könyvvitel a pénzügyi számvitel alá tartozó fogalom. A számvitel a gazdasági események és ezek hatására bekövetkező vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzet változásának rögzítésével, feldolgozásával kapcsolatos munkafolyamatok, dokumentumok és módszerek összessége; a könyvvitel viszont a pénzügyi számvitel leglényegesebb területeként magában foglalja a gazdasági események bizonylatok alapján történő folyamatos zárt rendszerű feljegyzését (azaz ezek könyvelését) és a folyamat során nyert nyilvántartások összességét. Ebből következően az účtovný szó magyar megfelelőit is aszerint kell kiválasztanunk, hogy éppen a teljes számvitelre, vagy csak a könyvek vezetésére, a könyvvitelre vonatkozik-e.

Az itt tárgyalt esetben nem sok választásunk van, ugyanis az účtovná hodnota, cena kifejezések szakszerű (azaz terminologikus) magyar megfelelője a könyv szerinti érték, ár, szinonimájaként előfordul a számviteli érték, ár, számviteli nyilvántartás szerinti érték/ár. Megjegyzem, mind a szlovákban, mind a magyarban gyakoribbak az érték (hodnota) főnévvel alkotott szókapcsolatok, mint az ár (cena) szót tartalmazók. Ennek oka nyilván az, hogy egy-egy vagyontárgyat a vállalkozás bizonyos értéken tart nyilván, ára akkor lesz, ha a tulajdonosa értékesíteni akarja. Ezért a továbbiakban az érték szót tartalmazó szókapcsolatok előfordulását vizs?gáljuk. Ha megnézzük az interneten hozzáférhető szövegeket, megállapíthatjuk, hogy a leggyakoribb és terminologikus könyv szerinti érték kifejezés mellett magyarországi eredetű szövegekben is előfordul a könyvviteli érték kifejezés, mégpedig vagy fordításban, vagy pedig külföldi cégre vonatkoztatva. Ennek oka valószínűleg az, hogy az angol account szó származékszavainak magyar megfelelőjeként a szótárak rendszerint a könyvvitel, könyvelés szavakat, ill. ezek származékait tüntetik fel. A könyvviteli érték, sőt a könyvelési érték kifejezések viszont jóval gyakrabban fordulnak elő szlovákiai, csehországi és szerbiai eredetű szövegekben, ami nyilvánvalóan az účtovný szó többértelműségének a következménye. Így például az Új Szóból is idézhetünk számos példát arra, hogy a szlovák účtovná hodnota kifejezést hol könyvelési érték-nek, hol pedig könyvviteli érték-nek fordítják. (Folytatjuk.)