Aki Európával szeretne közös produkciót

Zenéje a hang és a csend egyenértékű ötvözete – írják róla hazájában, ő viszont azt mondja, nem szeretne a csend zenésze lenni. A poszt-dubstep és az experimentális címkét ragasztják rá, de őt legjobban talán a „rendkívüli” jellemzi. Koncertjét megelőzően a Pohoda fesztiválon James Blake új albumáról, az arra kapott kritikákról és arról beszélt, milyen hatással lesz a Brexit az angol zenepiacra.

Harmadik lemezéhez Sir Quentin Blake festette a borítót. A sötét színek uralta kép furcsa tájat ábrázol, ahol a zenész látszólag magányos sziluettje fölé egy különleges fa magasodik. A legendás brit illusztrátort, aki Roald Dahl gyerekkönyveihez készített képeivel véste be magát generációk emlékezetébe, James Blake a születendő EP-jéhez kérte fel. Az illusztráció hamarabb készült el, mint a lemez, mely annyi változáson ment keresztül, hogy félő volt, zenei világa merőben eltér majd a borítótól.

„Amikor elkezdtem készíteni ezt az albumot, egyfajta agresszív zenében gondolkodtam, amelynek a hiphop a meghatározó alkotóeleme. Emellett sok közös produkciót terveztem vendégekkel. Ez utóbbi egyértelműen nem működött úgy, ahogy szerettem volna, és ahogy telt az idő, észrevettem, hogy fokozatosan a személyes életem válik zeném fő témájává, az eredeti elképzelés pedig egyre kevésbé jellemzi a születendő anyagot.”

A The Colour in Anything, amelyen Blake 2014 óta dolgozott, májusban jelent meg. Nem készült el az előzőleg beharangozott közös produkció Kanye Westtel, viszont a lemez sokkal hosszabb, mint Blake előző két albuma. James Blake-et azonban nem zavarták azok a kritikák, amelyek negatívumként könyvelték el az album hosszát. A huszonhét éves előadó rendkívül tudatos művész, aki pontosan tudja, hogy zenéje milyen helyet foglal el a zenei piacon. „Nem hiszem, hogy aki szereti a zenémet, panaszkodna az album hosszára. Ezt a zenét mindenképpen ki akartam adni magamból és felelősséget akartam vállalni érte. Nagyon kimerített az album készítése, ami egy nagyon lassú, de intenzív és bensőséges folyamat volt. Az elkészült anyag sokkal hosszabb fejlődési folyamatot vázol, mint az előző.”

Úgy tűnik, az előadó pontot szeretne tenni egy korszak végére. Feltett szándéka volt, hogy új albumán kerülje a frusztráltság, a depresszió érzését, ugyanakkor elismerte, hogy ez nem volt könnyű feladat, hiszen képzeletünkben meghatározó szerepet tölt be az a romantikus kép a művészről, aki pont ezekből az érzésekből építkezik. „Az így készült művek pusztán az emóciót használják fel témaként, de nem oldják a miértet. Én boldog szeretnék lenni, mivel a szorongás és a levertség sosem segített hozzá, hogy jó zenét készítsek. A depresszió nem a személyiség része, nem ösztönző, hanem visszatartó erő. Egyedül a boldogság képes generálni bennem a szükséges dolgokat ahhoz, hogy olyan zenét készítsek, amely érzelmileg megérinti az embereket. Sok művész hajlamos a depresszióra, és a mentális egészség sajnos nem olyan téma, amelyről jelenleg eleget beszélnénk.”

Blake szerint ez a probléma Nagy-Britannia jelenlegi politikai helyzetén is tükröződik. Egy olyan kultúra, amely nem képes vitát folytatni a mentális egészség kérdéséről, kevésbé képes a mások iránti empátiára. A Brexit melletti döntésben az empátia helyett a képmutatás dominál. „Csalódtam és rettentően sajnálom, hogy volt referendum, bár az eredménye nem lepett meg. Rendkívül szerencsés ember vagyok, hiszen olyan időben indult a karrierem, amikor Európa bármely részébe könnyen eljuthattam anélkül, hogy nagyobb anyagi nyomásnak lettem volna kitéve. Most azonban több ezer fiatal számára, akik a zeneiparban szeretnének tevékenykedni, erősen korlátolt lesz ez a lehetőség. Nehezebben fognak új kapcsolatokra szert tenni, így kevésbé fogják megtanulni, hogyan lehet együttérezni másokkal.

James Blake, aki húszéves korától külföldön él, európainak tartja magát. Nagy-Britannia jelenlegi kirekesztő politikája annak az időszaknak a közhangulatára emlékezteti, amikor tömegesen érkeztek jamaikai és indiai bevándorlók az országba. Az ő kultúrájuk óriási hatással volt többek között az angol zenepiacra. A zenész elmondása szerint saját fejlődését nagy mértékben a jamaikai zene határozta meg. Arra a kérdésre, kivel szeretne közös produkciót készíteni a jövőben, James Blake rövid gondolkodás után így válaszolt: „Európával. Ez a válaszom.”