Aggódjunk-e a szlovák kölcsönszavak miatt?

Lapunk január 3-ai számában az egyik kedves olvasó aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy a szlovákiai magyar beszélők nyelvét elárasztották a szlovák kölcsönszavak, amelyek – szerinte – amellett, hogy zavaróak a szép magyar beszédhez szokott fül számára, nemzettudat-romboló hatást is kifejtenek. Aggodalma megalapozatlan, mivel egy nyelv vagy egy nemzet jövője nem attól függ, hogy mennyire képes megvédeni szókincsét más nyelvek hatásától. Ha ez így volna, akkor ma nem beszélhetnénk angol nyelvről és angolszász kultúráról. Az angol nyelv ugyanis rengeteg újlatin eredetű szóval gyarapodott, miután a francia anyanyelvű normannok a középkorban meghódították a szigetországot, mégsem vonja kétségbe senki, hogy napjainkra az angol lett a kereskedelem, a kultúra, a diplomácia és a tudományok nyelve, és vezető helyet foglal el a világnyelvek között. Ez a kivívott elsőség a szerencsés történelmi fejlődés eredménye, amely független volt az angol nyelv szókincsének minőségi és mennyiségi változásaitól.

Történelmi fejlődése során a magyar nyelvet is érték idegen nyelvi hatások. A jövevényszavak számottevő része az új fogalmak megnevezésére szolgált, de voltak olyanok is, melyek a magyar megfelelőjüket szorították ki. Ilyen pl. a vasverő és a kaszab, melyek helyett jelenleg a szláv eredetű kovács és mészáros használatos; de megemlíthetjük a süv – rér – sógor példát is. A sógorsági viszonyt kifejező ősi – finnugor kori – süv szót a honfoglalás után az azonos jelentésű, latin eredetű rér váltotta fel, majd pedig a német sógor. Ma már senkinek sem hiányzik sem a süv, sem a rér, tökéletesen megfelel a sógor is. Azok a magyar anyanyelvű beszélők, akik nem beszélik valamelyik szláv nyelvet vagy a németet, „ősi” magyarnak tart(hat)ják ezeket is, akárcsak a török eredetű alma, kecske, árpa vagy szél szavainkat.

Feltűnő jellegzetessége a szlovákiai magyarok beszédének, hogy – az egyébként magyarul folyó társalgás során – gyakran használunk szlovák szavakat, néha egész mondatokat idézünk a többség nyelvén. Ne tekintsük ezt valamiféle nyelvi devianciának, ez ugyanis nem egy szlovákiai magyar sajátosság, hanem a kisebbségi lét természetes velejárója, mely alól nem képeznek kivételt azok a nyugat-európai kisebbségek sem, akik nemcsak gazdaságilag, hanem nyelvi és politikai jogaikat tekintve is jobb helyzetben vannak, mint mi.

Kétnyelvűségi helyzetben a kisebbségi beszélő – akarata ellenére – egy másik nyelv hatásának is ki van téve, még abban az esetben is, ha nem képes az anyanyelvén kívül más nyelven beszélni, azaz esetünkben nem sajátítja el a szlovák nyelvet. A szlovák szavak gyakori használatát politikai, nyelvi és pszichológiai tényezők is befolyásolhatják: előnyben részesítjük a kölcsönszavakat a magyar eredetű szavakkal szemben, mivel családtagjaink, ismerőseink ezek használatát tartják természetesnek – függetlenül attól, hogy ismerik-e vagy sem a magyar megfelelőjüket –, és mi alkalmazkodunk hozzájuk; szlovák szavakat használunk, mivel nem ismerjük a magyar megfelelőjüket, ill. ismerjük, de nem tudjuk, hogy ugyanazt jelentik; használjuk őket, mert hiányoznak a magyar nyelvű nyomtatványok és a kétnyelvű feliratok, melyek hiányában elsősorban a szlovák formák rögződnek tudatunkban.

Jellegzetes szlovákiai magyar tévhit, hogy anyanyelvünk csak a családtagokkal és ismerősökkel való kapcsolattartásra alkalmas, szélesebb körben – munkahelyen, hivatalokban – a szlovák nyelv használata a helyénvaló, és erre köteleznek bennünket a szlovákiai törvények is. Ez az érvelés azonban nem helytálló, hiszen a ’90-es években számos törvény született a kisebbségi nyelvek bizonyos helyzetekben való használatáról. Érdekünk, hogy ezeket a törvényeket – melyek olvashatók a Gramma honlapján is – megismerjük, és lehetőségeink szerint éljünk is velük. Polgármesterként vagy önkormányzati alkalmazottként tegyük lehetővé, hogy a saját hatáskörünkben kiadott nyomtatványok magyar nyelvű változata is az érdeklődők rendelkezésére álljon, ügyfélként pedig – ott, ahol arra jogosultak vagyunk – igényeljük a kétnyelvű tájékoztatást, illetve a kapcsolattartást! Vállalkozóként tüntessük fel vállalkozásunk, üzletünk megnevezését magyarul is, készítsünk kétnyelvű szórólapokat, reklámokat! Amennyiben a szövegekkel vagy fordításokkal kapcsolatban problémák merülnek fel, ez ügyben a Gramma ügyfélszolgálatához is fordulhatnak az érdeklődők.

A magyar nyelv jövője Szlovákiában nem azon múlik, mennyire „szépen és tisztán” beszélünk magyarul, hanem nyelven kívüli tényezőktől függ: születik-e elegendő magyar gyermek, magyar iskolába fogják-e járatni gyermekeiket a magyar szülők, ki tudunk-e harcolni további nyelvi jogokat, mert ami van, az kevés. Ugyanakkor természetesen nagyon is kívánatos, hogy bizonyos beszédhelyzetekben szép, színes, árnyalt, az adott alkalomhoz illő nyelvhasználatra törekedjünk. Ennek elérése azonban – tapasztalatból, magyar szakos pedagógusként mondom – jóval nehezebb feladat, mint a szlovák kölcsönszavak kipécézése és megbélyegzése, a velük kapcsolatos nyelvi mítoszok és nyelvművelő babonák terjesztése.