A Cs-tartomány, azaz a Cselényi-korpusz vallatása

„Csak tegnap volt, hogy az egyik korai Cselényi-vers kapcsán »keselylábú csikóknak« nevezett néhány ifjú versfaragó a világ versbe faragására indult, s íme most meg már megkorosodva, idővel színültig telve úgy ülünk itt ősz nesztorokként, mintha mindig is ilyenek lettünk volna” – ezekkel a gondolatokkal nyitotta meg Tőzsér Árpád azt a beszélgetést, melyet Pozsonyi Páholy néven hirdettek meg a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumának pozsonyi székházában. Cselényi László munkásságát H. Nagy Péter irodalomkritikus értékelte, mintegy új fejezetet nyitva abban a „végenincs” vitában, mely a Cs-tartomány erényeit, értékeit próbálja felmutatni.

Köszönti a folyóirat a 70 éves Kopócs Tibort. Tóth László köszöntőjében „filozófiai érdeklő?dé?sű alkotónak” mondja, és a „szaba?dulóművészek” közé sorolja a képzőművészt, azok közé, „akik nem nyugszanak bele a megkötöttségekbe, akik a valóság és saját végességük legképtelenebb gúzsai közül is kirángatják magukat”.

Egy kiemelkedő költői életmű eddigi eredményeit veszi górcső alá Fónod Zoltán tanulmánya. „A költő és esztéta Tőzsér Árpád négy évtizedes munkásságával maradandóan beírta a nevét a huszadik századi magyar iroda?lomba” – írja bevezetőjében a szerző, majd megállapítja: „Egyike volt azoknak, akiknek nevéhez a kisebbségi magyar líra megújulása fűződött… Versei, esszéi, kritikai írásai tanulsága szerint egy eszménykép igénye, a lírai személytelenség problémája, a »Minden egész eltörött« titkainak keresése, sőt megfogalmazása már a hetvenes évek elején megtörtént”, s költészete azóta is állandó megújuláson esik át. A megújulás jele talán az is, hogy Férfikor című korszakos versét a Genezis című kötetébe, „olvasói kérésre” felvette. A kötet a Magyar Antaeusz Könyvek-sorozatban jelent meg.

Grendel Lajos irodalomtörténeti tanulmánya (a Magyar líra és epika a 20. században című sorozatban) Déry Tibor munkásságával foglalkozik. Köszönti a folyóirat a 90 éves Szabó Magdát is. Duba Gyula A „kutyás hölgy” Pozsonyban című novellája Morvay szerkesztő „legendás” alakját idézi meg. A folyóiratot Kopócs Tibor műveivel illusztrálták. (zsolt)