Keresés

„Beszélhetnek nekem Ferrariról, Maseratiról, Lamborghiniről, Aston Martinról, amíg nem próbálom ki őket, a Mazda RX-8 lesz számomra a versenykocsik non plus ultrája. Minden porcikájában tombol az adrenalin. Beszállás csak erős idegzetűeknek!”

Grendel Lajos személyes felkérésének eleget téve közlöm az alábbiakban a 2007 februárjában a bécsi egyetemen leadott, ez író munkásságáról szóló, németül megírt disszertációmnak a magyar nyelvű összefoglalását. Mivel ez az írás eléggé tömörré sikerült, illendőnek tartom ellátni néhány személyes hangú kiegészítéssel.

A disszertáció Grendel Lajos 1948-ban Léván született szlovákiai magyar író munkásságáról szól. Érdeklődésem kiindulópontja az volt, hogy meglehetősen bipolárisnak, bizonyos értelemben ellentmondásosnak tekintem Grendel Lajos működését.

Barna kaucsuktengeren barna kis vitorlás szeli az örökkévalóság barna vizeit.
Ülök Bécsi úti lakásom teraszán, nézem a vörösben pompázó muskátlikat, a szemközti házfalra makacsul felkapaszkodó borostyánt, a kert tavaszi dzsungelét, háztetők vonaljátékát.

Az alábbi, a „Malina Hedvig-afférról” szóló eszmefuttatás részben megjelent már az Élet és Irodalom 2006. szeptember 20-i számában, majd hónapokkal később, azaz ez év elején a szavad.sk internetes fórumon is.

Bevallom, nem tartozom a könynyűzenei vetélkedők nézőközönségéhez, s ezen alapjaiban a legutóbbi, 52. Eurovíziós Dalverseny sem változtatott. Annál is inkább, mert nem követtem a vetélkedőt, nem hallgattam elejétől a végéig a dalszámokat – pontosabban afféle háttérzeneként mégiscsak volt valami fogalmam az akcióról.

A Mars hosszú ideje izgatja az emberi képzeletet.

Azt gondolom, fölösleges sopánkodni azon, hogy napjainkban a giccs kiszorítja a művészetet, vagy hogy a média, főként az elektronikus gyarmatosítja világunknak azokat a területeit, melyeken még nemrég is a művészet volt őshonos. Nem kell sopánkodni, nevetséges is volna.

Adott egy klasszikus sémák szerint megalkotott, eleven Csokonai-vígjáték, a barokk iskoladráma közjátékainak rokokó rokona és egy a tonalitás, a melódia jegyében alkotó, a zenei hagyományt hol komolyan vevő, hol ironikusan átértelmező, klasszikus vágású, mindentudó zeneszerző.

Egészséges (ihlető és termékeny) vitaszellem hatja át a Szőrös Kő ez évi második számát, különösen azt a részét, melynél én ütöttem fel: Beke Zsolt kiváló kritikájánál (Az identitás esélyei), mely a Magyarok Szlovákiában című fórumos sorozat Kultúra (1989–2006) című kötetét elemzi részletesen.