Egészséges (ihlető és termékeny) vitaszellem hatja át a Szőrös Kő ez évi második számát, különösen azt a részét, melynél én ütöttem fel: Beke Zsolt kiváló kritikájánál (Az identitás esélyei), mely a Magyarok Szlovákiában című fórumos sorozat Kultúra (1989–2006) című kötetét elemzi részletesen.
Szőrös Kő több felől, több felé
Aki másutt és másként olvassa a lapot, annak talán a sokszínűsége és sokfélesége lesz szembetűnőbb. Minden műfaj képviseltetve van: a sok-sok kisprózát, novellát és verset az irodalomtudomány legkülönfélébb alműfajai követik, például Halmai Tamás tanulmánya (két Kavafisz-kötetről), Rácz I. Péter linkeknek nevezett minikritikái, könyvbemutató (Barak László publicisztikagyűjteményéről), két frappáns „kísérőszöveg” – ezek valójában ünnepi könyvheti könyvek utószavai (a Barak László legszebb versei és a Tandori Dezső legszebb versei című kötetekről van szó; az egyiknek Vida Gergely a szerzője, a másiknak Bedecs László), s van tovább is, például Juhász Katalin kiváló filmelemzése (Bollók Csaba: Iszka utazása). Ezenkívül nagyon szépen megoszlik (vagy inkább szorzódik) a kínálat a szerzők (szlovákiai és magyarországi) illetőségét tekintve, s van némi világirodalom is – itt a némi természetesen nem a szöveg súlyára, értékére, izgalmasságára vonatkozik (lévén Benjamin Kuras novellájáról van szó; Pénzes Tímea fordítása).
A történelem és az irodalomtörténet határvonalán elhelyezhető szövegek okkal kerültek a Szőr mentén rovatba: Kisantal Tamásé (A történetírás történetéről) és Vajda Barnabásé (Kovács Ákosnak A kitalált hagyomány című kötetéről), s mindkettő nagyon jó olvasmány.
A fiatalokat, pontosabban a pályakezdőket nyilván nem csak fiatalok vagy pályakezdők olvassák, s hogy miért, arról, ha így van, a főszerkesztő H. Nagy Péter a borító mindkét belső oldalát kitöltő rástartolása (ReStart címmel) értekezik, néhány lényeges és érdekes szempontot felvetve. Vagyis másfelől olvasva a Szőrös Kő legújabb számát, alighanem a Startkő az, ami leginkább meghatározza, s persze a rovatban megjelenő szövegek. (Itt talán Fehér Kriszta a szabályt erősítő kivétel, vagy másfelől nézve a rovat átjárhatóságának példája: ő ugyanis a kötetével már egy kőhajításnyival messzebb jár itteni társainál.)
S akkor még mindig nem esett szó Hodossy Gyula prózaverséről, Z. Németh István és Hajtman Béla novellájáról, de hát csak ennek az ajánlónak van vége, a folyóirat – egy egészen más olvasatban – épp itt, ezek után következik. Startol újra.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.