Magyarkérdés, kormánykérdés

Gubík László, a Magyar Szövetség új elnöke és Őry Péter alelnök a héten hivatalosan is meglátogatták az őket fogadó Robert Fico miniszterelnököt. A vizitnek több szempontból is üzenete van. Egyrészt jelzi, hogy Gubík, bár a győzelme idején inkább kívülállónak számított, valóban képes kijárni, hogy fogadja a kormányfő. Másrészt mutatja, hogy a Magyar Szövetség továbbra is folytatja a manőverezést a koalíció bírálata és az óvatos kooperáció között. Harmadrészt a nyelvtörvény kapcsán – bár még mindig homályos, pontosan miként fog kinézni a minisztériumi előterjesztés – egyre fontosabb szereplők adnak garanciákat. Andrej Danko SNS-elnök és Fico szavai kimondottan fajsúlyosnak számítanak. Az önkormányzati finanszírozás megváltoztatását illetően pedig a kormányfő üzent egy udvarias, de inkább semmitmondó „talán”-t a Magyar Szövetség képviselőinek. 

Ficónak ugyanakkor még egy nagyon fontos oka volt erre a gesztusra, ami jócskán túlmutat az Orbán Viktor magyar kormányfővel ápolt jó viszonyán. A szlovák koalíció ugyanis instabillá vált, és míg szeptemberben a tudományos fantasztikum kategóriájába tartozott volna az előre hozott választás ötlete, a jelenlegi tempóban menetelve a kormány akár hónapok alatt eljuthat a megbénulásig – egyáltalán nem annyira elrugaszkodott ötlet feltételezni, hogy valamikor jön az előre hozott választás. 

A közvélemény-kutatások eredményeit nézve nagyon könnyen folytatódhat a káosz a szlovákiai politikában, annyira összerakhatatlannak tűnik egy új kormány. Az ellenzékben ugyan dominál a Progresszív Szlovákia, de a liberális-konzervatív ellentét, illetve ami ennél sokkal fontosabb, az Igor Matovičtól való megalapozott félelem miatt nehezen lehet többsége az ellenzéknek. Ugyanakkor Fico sem lehet nyugodtabb, mert kevesebb a szövetségese, mint szeretné: az SNS stabilan alulteljesít, és belső feszültségekkel küzd, a Republikát pedig nehezen tudja összerakni a Hlasszal. Ha a Magyar Szövetséggel ápolt hivatalos szál felerősítése mellett esetleg még a parlagon heverő magyar választók egy részét is sikerül becsatornáznia, azzal jól jár. A belpolitikai átrendeződés két-három év alatt megtette a hatását: a Magyar Szövetségnek és törzsszavazóinak egyre kevesebb az aggálya Ficóval kapcsolatban. 

Bár a Szövetség egyedül maradt talpon a magyar pártok körében, már most hosszasan kell sorolni, kik is próbálnak majd ráhajtani a magyar etnikai szavazók nyolc-kilenc százalékos tömbjére. Az átalakított magyar párton túl a Smer és a Hlas is népszerű a választók egy csoportja körében. Gyimesi György esetleges kilépése magával viszi a szimpatizánsai egy részét ahhoz a párthoz, ahol Tomáš Taraba is érvényesülni fog. A liberálisabb magyar szavazók Ódor Lajos és/vagy a demokráciaféltés miatt a PS-t választják. B tervként pedig a mostanában passzívabb Hamran Istvánt becsatornázó Demokraták is szóba jöhetnek. És mivel a szlovákiai politika kiszámíthatatlan, bármikor feltűnhet egy új személyiség vagy tömörülés. Egy biztos: a magyarok viselkedése ebben a káoszban nagyban kihat majd arra, hogy milyen kormány alakulhat a választást követően.