Pán Spermium

A Mars hosszú ideje izgatja az emberi képzeletet. Míg régebben a vörös bolygó felszínén észlelni vélt – természetesen fiktív – csatornahálózatban a Földön kívüli élet jeleit látták, manapság többek között a naprendszerbeli szomszédunkról származó – nagyon is valóságos – meteoritokból következtetnek a marsi élet lehetségességére. Egyes teóriák szerint a bolygó valaha alkalmas volt arra, hogy a földihez hasonló bioszféra alakulhasson ki rajta. Ebből az előfeltevésből bomlik ki Brian De Palma A Mars mentőakció című látványos, helyenként 2001 Űrodisszeia-újraírásként is nézhető filmje, melynek a DVD-n elhelyezett kiegészítőiben többször szóba kerül, hogy a produkció igen sokat köszönhet a Mars-kutatás eredményeinek. A továbbiakban mégsem ezt fejtegetném, hanem arra utalnék röviden, hogy tudományos szempontból miért helytálló a film alapgondolata.

A történet kifutása, a főszereplő (Gary Sinise) és társai szeme előtt pörgő háromdimenziós „üzenet” tanúsága szerint a Mars értelmes lények által lakott, virágzó bolygó volt. Az ottani civilizációnak egy égitest becsapódása vetett véget. A katasztrófa következtében lakhatatlanná váló planétáról lakói átköltöztek egy szomszéd galaxisba. Előtte azonban eljuttatták DNS-üket a Földre, ahol ez indította be az evolúciót. Vagyis – kitágítva a horizontot – a földi élet a világűrből származik, akár véletlenszerűen is ide érkezhetett (pl. egy üstökössel), majd a világegyetem univerzális törvényei gondoskodtak a továbbiakról. Ezt a hipotézist pánspermium elméletnek nevezik, s – mint látható – külön érdekessége, hogy „összeér” benne a kozmológia és a biológia.

Mielőtt megvilágítanám ennek az elméletnek a tanulságát, idézzük fel az utóbbi évek egyik legnagyobb élettani szenzációját. Ismert tény, hogy a kutatók a Föld legzordabb helyein is az élet nyomaira bukkannak, egyre-másra fedezik fel a speciális körülményekhez (pl. óceáni aljzatból feltörő vulkáni kürtők, kénes termálforrások, sarki jégzárványok stb.) alkalmazkodott mikrobákat. Az egyik legextrémebb példa valószínűleg a Dionococcus radiodurans nevű baktérium esete, mivel ez képes túlélni az intenzív sugárdózist. Mennyire intenzívet? Már-már komikusan hangzik, de ha ennek a fajnak az egyedeit a Hirosimára dobott atombomba robbanásakor felszabaduló sugárdózis ezerszerese éri (1 millió rad), akkor kissé lelassul a fejlődésük, de túlélik a dolgot. Ennél nagyobb dózisnál elkezdenek ugyan fogyatkozni, de még 3 millió radnál is találhatók ellenálló példányok. Nos, ki is lehetne más a jelöltem a Pán Spermium címre, mint a Dionococcus radiodurans vagy valamelyik rokona, hiszen ezek minden kétséget kizáróan képesek a bolygóközi utazásra.

Most térjünk vissza a pánspermium elmélethez, amelynek bizonyítékait, úgy tűnik, nem a világűrben, hanem a Föld eldugott zugaiban lelhetjük fel. Az elmélet tanulsága azonban nem ez. Gondoljunk csak bele, hogy az említett baktérium és társai túlélhetik a Föld kozmikus katasztrófáját is. Vagyis a bolygó pusztulása után az élet fennmaradhat, járványszerűen továbbterjedhet. Ennek fényében érdemes megfontolni, hogy a földi élet más bolygókra juttatását nem az jelenti-e, hogy – A Mars mentőakció marslakóihoz hasonlóan – DNS-t küldünk szét a világűrbe, baktériumok formájában. (Nem árt persze az óvatosság: ugyanígy egy bolygó már meglevő élővilága el is pusztítható.)

Persze az is lehetséges – és valójában erről szól a pánspermium elmélet –, hogy ehhez hasonló jelenség számtalanszor lejátszódhatott már. Sőt mindehhez nincs szükség emberi tényezőre sem. Az említett baktériumok ugyanis a sztratoszférában fújó szelektől hajtva akár ki is léphetnek a légkörből, és innen kezdve „irány a Mars”. Vagy fordítva: ott történt meg a szóban forgó eset, így népesülhetett be a Föld (ennek az alternatívának a főhőse az ALH84001 azonosítójú marsmeteorit). Brian De Palma filmje tehát korántsem légből kapott elméletre épül. A marslakók szándékát látva még az a kérdés is megfogalmazható, hogy a marsiak nem úgy jöttek-e létre, ahogyan ők termékenyítették meg a Földet. (A baktériumoktól az emberig tartó evolúció ugyanis időigényes, a Naprendszer korába talán csak egyszer-kétszer fér bele.) ĺgy alakulhat ki az élettel teli világok láncolata, a bolygókat összekötő élet fantasztikus víziója. A film alapmondata szerint „az élet az életet keresi”. Ha mindaz igaz, amit fentebb a tudományra támaszkodva összefoglaltam, akkor bátran kijelenthető, hogy meg is találja.