Kiegészítés

Grendel Lajos személyes felkérésének eleget téve közlöm az alábbiakban a 2007 februárjában a bécsi egyetemen leadott, ez író munkásságáról szóló, németül megírt disszertációmnak a magyar nyelvű összefoglalását. Mivel ez az írás eléggé tömörré sikerült, illendőnek tartom ellátni néhány személyes hangú kiegészítéssel.

Főleg arra a kérdésre igyekszem választ adni, hogy jut eszébe valakinek Ausztriában egy – sokak számára még mindig a „szlovákiai magyar” kategorizálással megjelölendőnek hitt – Pozsonyban élő, magyarul alkotó íróval foglalkozni. Többféle szál összjátékának köszönhetem ezt az eredményt, hiszen tizenöt évesen kezdtem csehül tanulni, egy-két évvel később a magyart is hozzávettem, s ez maradandóbb szerelmemnek bizonyult, így 1992-ben magyar tanári szakra iratkoztam be, és a bécsi időm alatt egy félévre az egyetemi tanuláshoz párosult egy kis iskolai tanítás is, Nyitrán, szóval az akkor viszonylag frissen önállósult Szlovákiában.

Ott megismerkedtem a szlovákiai magyar kisebbség helyzetével is. A következő, pécsi tanévem alatt valaki egyszer említette nekem Grendel Lajos nevét, s azt hiszem, már 1995 nyarán Kassán vettem meg először egy regényét. Azóta igen érdekesnek, jó értelemben értve olvasmányosnak találtam a műveit. Görömbei András bécsi előadásai és a szakdolgozat céljából folytatott Németh László-kutatásom megerősítettek abban, hogy érdemes elmélyülni a kisebbségi magyar irodalmak műveiben. Ha ez a kezdetben bizonyára nemzetiesnek mondható közelítésem a témához az évek folyamán erősen megkérdőjeleződött is, főleg a CEEPUS-ösztöndíj által lehetővé tett debreceni tanulmányi tartózkodásom és az ott Szirák Péterrel és másokkal folytatott vitákból kifolyólag, gondolom, érthetővé vált, hogy egy, közben már Felsőőrben, az ausztriai, „autochton”, szóval burgenlandi magyar kisebbség „megmentésére” létesített kétnyelvű állami gimnáziumban tanító, de egyébként alsó-ausztriai ember miért kezdi el kutatni, ásni, túrni Grendel Lajos munkásságát.

Ki kell emelnem Grendel műveivel kapcsolatban, hogy soha nem hajlandó olcsó leegyszerűsítésekre, hanem – irodalmiasan, de mégis! – az élet komplexitására irányítva a figyelmet, az irodalom valóságvonatkoztató elvét soha fel nem adva, mégis mindenféle váteszszerep csábításának nemet mondva, hol gúnyosabban, hol együttérzőbben tárja fel az olvasónak az emberi sorsok sokféleségének egy-egy szeletét éles fényszóró-világításban, de mindig az elhamarkodott ítélet ellehetetlenítésével együtt tálalva. Meg vagyok győződve róla, hogy harminc vagy ötven év múlva vitathatatlan lesz Grendel Lajos helye az összmagyar irodalomtörténeten belül.

Bernhard Humpel