Távollét

Lányom most kezdte meg a fővárosban középfokú tanulmányait, így távol kerül a családtól, a szeretteitől. Nem jár majd haza minden hétvégén, és nagyon fog hiányozni. Ön szerint hogyan vészeli majd át, hogy elválik tőlünk?

Jelige: Aggódó szülők

Ne vegye olyan tragikusan azt, hogy a lánya a fővárosban folytatja tanulmányait, ami azzal jár, hogy nem találkozhatnak naponta. Nem biztos, hogy így távol kerül a családtól, a szeretteitől. A féltő szeretetet nemcsak szemtől szemben érzi az ember, hanem akkor is, ha esetleg több ezer kilométerre van attól, aki fontos számára.

Ha a gyerek először hagyja el úgy a családi fészket, hogy ez már a későbbi kirepülés előjele, szülőt, gyereket egyaránt megvisel. Önöknek üresnek tűnik a ház, hiányzik a gyermeki kacaj, a délutáni hangos zene, nincs kit rendreutasítani, megdicsérni, megdorgálni. Ezzel, hogy a fővárosba költözött, végérvényesen elengedte a kezét, és ezentúl több problémát kell egyedül megoldania, mint idáig. Most kezdődik az igazi felkészülés az életre. Lehet, hogy eleinte sok hibát vét majd, de ez elkerülhetetlen lesz ahhoz, hogy önállósulni tudjon, hogy leváljon a szüleiről. Az eddigi kötelékek lazulni látszanak majd, de ettől ne essen kétségbe. Vegye tudomásul, hogy a lánya már nem pici gyerek, akit mindenben vezetni, irányítani kell.

Ráadásul napjainkban számos technikai eszköz teszi lehetővé, hogy naponta kapcsolatban legyenek. Ha a lányának szüksége lesz a családra, egészen biztosan módját találja majd, hogy mielőbb kapcsolatba kerüljön önökkel. Most már nem a postást kell szorongva várni, hogy jött-e levél, mert a mobiltelefon, az e-mail valóban lehetőséget kínál a kapcsolattartásra. Akár napi kapcsolatban lehetnek, ha mindketten ezt akarják majd. Ha honvágya lesz, biztosan jelentkezik.

Az is előny lehet, ha nem járhat haza minden hétvégén. Hetente két olyan napja lesz a fővárosban, amikor nem kell iskolába mennie, és ismerkedhet a főváros nevezetességeivel, kulturális életével. Bizonyára lesznek ott többen, akik a hétvégét is ott töltik, s nem kell egyedül szomorkodnia. Készíthetnek közös programokat, elmehetnek szórakozni, színházba, moziba, koncertekre. Itthonról adhat jó ötleteket, mit nézzen meg, hová látogasson el, mivel töltse szabadidejét.

Ha pedig hazamegy, elsősorban ne azt adják a tudtára, alig tudják elviselni azt, hogy elkerült otthonról, s nincs olyan nap, amikor meg ne könnyeznék, mert ezzel csak nehezítenének a helyzetén. Azt mondják meg, hogy hiányzik, üres a ház nélküle, s bár vannak nehézségeik, de ezeket képesek legyőzni. Tudják, mennyire fontos neki, hogy jó középiskolába járjon. Örülnek annak, hogy ide bejutott. Igaz az a mondás, hogy minden kezdet nehéz, mert új helyzetekhez kell alkalmazkodni, de ha ez sikerül, akkor könnyebben mennek majd a dolgok. Az élet még bizonyára számos ilyen eltávozást tartogat a számára, nem ez az egyedüli és az utolsó.

Bátorítsák, hogy minden nehézséget le lehet győzni, nem szabad megijedni, megfutamodni a nehéznek tűnő feladatoktól. Ha hazajön, adjanak neki elég időt arra, hogy részletesen elmesélje új élményeit. Legalább így közvetve legyen tudomásuk arról, milyenek az új tanárai, iskolatársai, osztálytársai, barátai. Egyáltalán szerzett-e már barátokat, van-e olyan ismerőse, akiben megbízik, akivel egy húron pendülnek, akivel idővel közelebbi barátságot is köthet? Hogyan fogadta őt az új közösség? Mit tesz azért, hogy megkedveljék, megszeressék? Érték-e már nagy csalódások? Mi okozta a legnagyobb gondot? Mivel birkózott meg a legnehezebben? Hogyan éli meg azt, hogy idegen szobában, idegen ágyban kell álomra hajtania a fejét? Okoz-e számára gondot az otthonától való távollét? Mi az, ami segít neki elviselni a problémákat? Mik a pozitívumai annak, hogy távol került a családjától? Mi az, ami miatt érdemes lemondania a családi fészek melegéről? Milyen pluszt nyújt az új környezet, az új iskola?

Ha segítenek gyermeküknek átevickélni a kezdeti nehézségeken, akkor bizonyára nagyobb károsodások nélkül viseli majd el azt, hogy el kellett szakadni a szüleitől, s távol került az otthonától.