Az alkotóképesség fejlesztése

Az alkotóképesség minden rendszer általános tulajdonsága, s mint ilyennel az ember és a társadalom is büszkélkedhet. Tudósok százai foglalkoznak azzal a kérdéssel, hogy mi is tulajdonképpen az alkotóképesség, mi a lényeg, mi segíti és mi fékezi fejlődését, hogyan sajátítható el stb. A kreativitás olyan folyamat, amely magában az emberben megy végbe. Külső és belső ingerek segítik, fejlesztik, illetve fékezik vagy elnyomják. A megfelelő környezet által az ember alkotóképessége lényegesen befolyásolható, serkenthető.

Az alkotás tehát olyan folyamat, amelynek eredménye valami új, modern, értékes, haladó, jobban felhasználható, mint a korábbi nemzedékek eredménye. Az alkotás eredményeként a meglévőnél hasznosabbnak, értékesebbnek kell létrejönnie. S ez nem utolsósorban annak köszönhető, hogy az alkotás folyamatában újszerű, eredeti elgondolások, eljárások érvényesülnek. Az alkotást olyan céltudatos tevékenységnek is mondhatjuk, amely az ember belső meggyőződéséből és annak tudatos igényéből fakad, hogy valami újat, eredetit, fontosat és értékeset hozzon létre.

A kreativitásra nevelés kezdetei

Ha az iskolában kötelező lenne a családi életre nevelés, illetve ha a feladatot nem intéznénk el néhány szexuális témájú előadással, alaposan kellene foglalkoznia a gyerekek kreativitására nevelésével. Számos pszichológus egyetért abban, hogy azok a szülők, akik gyermeküket nem igyekeznek kreativitásra nevelni, annak 4 éves koráig tulajdonképpen a legfontosabbat mulasztják el. Néha megdöbbentő, milyen keveset tudnak a fiatal szülők gyermekük szükségleteiről és képességeiről. Már az egy hónapos gyermek is több ezer különböző hangot képes megkülönböztetni. A gyermeket kiskorától fogva fegyelemre, engedelmességre, az idősebbek, a nevelők, a vezetők tekintélyének elismerésére neveljük. Arra neveljük, hogy mindig engedelmeskedni kell valakinek, mindig a nagyok akarata szerint kell viselkednie. Nem hagyjuk, hogy kiélje kreatív ösztöneit, hogy kíváncsi legyen, keressen, felfedezzen és feltaláljon... Nevelésünk megfosztja a gyermeket a genetikailag kódolt alkotóképességétől. Nagy kár, hogy így van.

Egyéni folyamatok

Persze nem arról van szó, hogy a szülőkkel, nevelőkkel, pedagógusokkal szembeni tiszteletlenségre ösztönözzük a gyermeket. A kreativitásra nevelés azonban megköveteli a szülő és gyermek, a pedagógus és tanuló viszonyának megváltozását. A „tekintélyuralmi” kapcsolatot olyan partneri kapcsolattá kell átformálni, amely lehetővé teszi a személyiség spontán megnyilvánulását s a nem erőszakos kreativitásra nevelést. Az ember csak teljesen szabad környezetben bontakoztathatja ki alkotóképességét. Az alkotáshoz, az új dolgok felfedezéséhez vezető út meglehetősen hosszú és néha körülményes is. Az alkotás rendszerint egyéni folyamat, amelyben az embernek bonyolult helyzetekkel kell megküzdenie, s végül az újdonság, a felfedezés is csak sok-sok akadály legyőzése után tud érvényesülni. Az új eszmék létrehozói, megalkotói néha hosszasan kénytelenek küzdeni, harcolni igazuk elismeréséért. Olykor értetlenséggel, irigységgel és szándékos rosszindulattal is szembe találják magukat.

A felfedezők és feltalálók útja

J. Thomson 1897-ben fedezte fel az elektront, de ő sem akarta elhinni, hogy az atomnál kisebb részecske is létezik. Ezért nagyon óvatosan és félénken beszélt felfedezéséről. Állítását sokan kétségbe vonták, még az olyan tekintélyes tudósok is, mint C. Roentgen. Ő még azt is megtiltotta munkatársainak, hogy jelenlétében az elektron szót kiejtsék. A felfedezők és feltalálók útja hosszú és bonyodalmas. Az alkotás rendkívül bonyolult folyamat, ezért a modern embernek a szellemi munka egyre igényesebb formáit kell elsajátítania. Alkotni csak az tud, aki már sokat tanult, aki már sokat tud. A jövő azoké, akiknek tudása, gondolkodásmódja és szellemi képessége olyan magas színvonalon van, hogy új anyagi és szellemi javakat hozhatnak létre a társadalom javára.

Ezért fontos annak felismerése, hogy a civilizáció fejlődésének folyamatára minden eddiginél nagyobb hatással lesz az ember alkotóképessége és céltudatos együttműködése a szellemi élet külső és belső világával.