Zacsek és Hajó a kávéházban

Zacsek: Jó napot, Hajókám!

Hajó: Hol volt eddig, hogy hála Istennek egész augusztusban nem láttam?

Zacsek: Ne is kérdezze! Ki sem mozdultam otthonról. Augusztust kaptam a tévézésre. Hihihi...

Hajó: Na ne röhögtessen! De hiszen maga az újságokban is csak a képeket nézegeti!

Zacsek: Miért, mondtam én azt magának, hogy a tévét olvastam? El sem tudja képzelni, Hajó úr, mennyit izgultam például, hogy megmarad-e a kormány.

Hajó: Látja, egyelőre megmaradt.

Zacsek: Dehogy maradt meg! Az egész kocsi ripityára ment.

Hajó: Miről beszél maga?

Zacsek: Hát a Végzetes száguldás című amerikai filmről, amiben az a sok szuper autó volt.

Hajó: Ami a Dunán ment?

Zacsek: Dehogy a Dunán, az autópályán. Akkora karambol volt a végén, hogy a Ferrarinak nemhogy a kormányából, de a karosszériájából sem maradt semmi.

Hajó: Mit tud maga a kocsikról, maga fékezett habzású? Magának csak egy háromkerekű biciklije van! Nekem viszont van autóm is. A múlt héten lízingeltem egyet.

Zacsek: Autóban?

Hajó: Hogyhogy autó-ban? Au-tót!

Zacsek: Jól tette, nincs abban semmi rossz. Tegnap én is lízingeltem egyet.

Hajó: Hadd kérdezzem meg, hol és mit lízingelt, Zacsek, ha meg nem bánom?

Zacsek: Hogyhogy mit? Ne haragudjon, de úriember ilyet nem mond ki! Tudja azt maga jól... Hogyhogy hol és mit lízingeltem? Hát otthon és a feleségem...

Hajó: Ááá, szóval részletre vásároltak a nagyságos asszonnyal...

Zacsek: Nem ő nyal, ő nyel.

Hajó: Maga idióta! Most értettem csak meg, miről beszél! De én nem nyelem le a marhaságait. Slussz, ez a téma be van fejezve! Mondjon inkább valami felemelőt.

Zacsek: Toronydaru.

Hajó. Megőrülök! De én vagyok a hülye, hogy szóba állok magával.

Zacsek: ĺgy van...

Hajó: Hagyja már a marhaságait, inkább azt mondja el, mit szól ehhez a nagy pénztelenséghez?

Zacsek: Hát mit szóljak?

Hajó: Hogyhogy mit? Maga nem vágyik egy kis valorizációra?

Zacsek: Isten ments! A feleségem már így is alig bírja a sok koplalást.

Hajó: Hát éppen azért kellene a valorizáció, maga korlátolt, hogy ne kelljen az éhségtől szenvednie annak a szegény asszonynak.

Zacsek: De hát, Hajó úr, az én feleségem azért nem eszik, mert azt mondja, elég volt a sok valóriából. Ezért nem jó a valorizálás.

Hajó: Maga fogyatékos! Amiről maga beszél az a kalória.

Zacsek: Az itt van a karomon. Különben fél négy van, ha érdekelné.

Hajó: Nem érdekel!

Zacsek: Akkor is elmondom, ha nem érdekli. Képzelje, elutazom...

Hajó: Hála Istennek! Alászolgálja.

Zacsek: Ne örüljön, Hajókám, nem most, csak szeptemberben.

Hajó: Az is valami. És hová megy, ha szabad érdeklődnöm?

Zacsek: Rimaszombatba, pápai áldásért.

Hajó: De hát a pápa Rozsnyón misézik, maga nagyon hülye!

Zacsek: Igen, de a keze állítólag messzire elér.

Hajó: Téma be van zárva! Ligetfaluban még az ablakok is. Azt mondja meg nekem inkább, Hajókám, mit vett a kedves feleségének a születésnapjára?

Zacsek: Vettem neki internátot.

Hajó: Micsodát?

Zacsek: Hát internátot, egérrel, ahogy kell.

Hajó: Talán internátust, maga magyartalan.

Zacsek: Jó, legyen internátus. A lényeg az, hogy vettem neki egyet.

Hajó: Internátust?

Zacsek: Azt, bizony.

Hajó: Na ne röhögtessen, Zacsekkám, minek lenne maguknak egy internátus?

Zacsek: Hát, hogy lehessen rajta szörfözni. Az információs szupersztrádán.

Hajó: Maga idióta! Hát még ezt sem tudja? Amiről maga beszél, az az internet. Az internátus pedig egy kollégium.

Zacsek: És jól kijönnek?

Hajó: Kivel, maga szerencsétlen?

Zacsek: Hát azzal a kollégájával.

Hajó: Nem kolléga, kollégium. Vagyis diákszálló. De hát honnan is tudhatná maga, mi az?

Zacsek: Hogyne tudnám. Fiatal koromban mindig ott lízingeltem.

Hajó: Mars ki!