Vivát, szabadság!

Nem kell, hogy fájjon a fejem, az új táppénzrendszer miatt majdhogynem eldőlt, hol töltöm az idei szabadságomat. Ha csak Hügieia, az egészség olimposzi istennője nem véd meg a kórokozóktól, alighanem betegágyban. Egy hét tavaszi megfázás, egy hét téli influenza, egy hét a ki nem kezelt náthaláz szövődményeként kialakult fültőgyulladás gyógyítására. Szerencsére marad még két hetem, arra, hogy négy szürke fal között, a külvilágtól elzárva, magányban nyalogassam a sebeimet, ha esetleg valami előre nem jelzett fertőző vírustámadás áldozatául esnék, és a kisebb táppénz miatt nem jelentenék beteget, hanem otthoni környezetben, öngyógyítással akarnám kúrálni magamat. Egészségügyi ellátás igénybevétele nélkül, szigorúan saját kezűleg gyűjtött gyógyfüvekből főzött teákkal és sámánkodással. Közben hálálkodnék, milyen humánus ál-lapotok is azok, amelyek lehetővé teszik, hogy a beteg alkalmazottnak nem kell elpatkolnia, még akkor sem, ha nem akar táppénzre menni, hiszen van négy-öt hét szabadsága, azalatt kedvére betegeskedhet. De az is lehet, hogy kitolok én a rendszeralkotókkal. Mert ugye azzal nem kalkulálnak, hogy nagy rafináltan elébe megyek a bajnak, és mindent megteszek, hogy elkerüljenek a civilizációs betegségek. Elvonulok oda, ahol nem érnek utol, ahol sanszuk sincs, hogy legyengítsenek. Úgy döntöttem, megelőzés és egészségmegóvás céljából a hétvégeket mostantól egészséges környezetben, vidéken töltöm, ahol csak süttetem a hasamat a nappal. Természetesen nem szó szerint, hiszen számolni kell az ártalmakkal, a melegházhatással, az ózonlyukkal, az UV-sugárzással. Táppénzszűkös időkben különösen nem engedhetek meg magamnak holmi, káros napfénnyel előhívott melanomát, amelyből esetleg bőrrák is kialakulhat. Szóba se jöhet, hogy meggondolatlanul önpusztításnak tegyem ki magam. Nem, mindent az egészségért! Ezért aztán alszom majd naphosszat a hűvös szobában, tudvalevő, a nyugodt, mély álom elősegíti a testi-lelki regenerálódást. De hova gondolok, a jelen falujában esélyem sincs nappali szunyókálásra. Hogy csak egy példát említsek a kizáró okok közül: a kézi gyomirtás formája rég a múlté – berreg, sivít-süvölt a kaszagép, mint a Mátra szele. Abból a szándékomból se lesz semmi, hogy két nap csak böjtölök, és lékúrával, teákkal meg frissen szedett zöldségekből facsart egészséges italokkal méregtelenítem a szervezetemet. A fene, aki megette! Hol van már a konyhakerti biotermelés! Minden nitrát, minden vegyszer. Úgyhogy a vidék elvetve: mai formájában és állapotában prevencióra, immunrendszer-erősítésre nem alkalmas. ĺgy aztán nem hiszem, hogy táppénzrendszer ügyben túljárok én bárkinek az eszén is. Majdnem biztos, hogy a szabadságomat üdülés, pihenés és kikapcsolódás helyett influenzavírussal, betegágyban, párnák közt töltöm. Vivát, szabadság!