Fókuszban a klasszikus gitár

Először is: az alapos, informatív programfüzet olyan, mint egy minitankönyv. A fesztivál programja pedig minden évben rendkívül színes: reneszánsz és barokk átiratoktól a spanyol mestereken át a köztünk élő zeneszerzők műveiig van itt minden. A koncertek mellett mesterkurzusok és szakmai előadások is zajlanak, utóbbiakat általában a meghívott külföldi fellépők tartják az ifjú muzsikusoknak, akik  aztán este meghallgathatják a mesterek koncertjét. Az ország legeldugottabb pontjain oktató gitártanárok is meghívást kapnak ilyenkor egy továbbképzésre, idén több mint ötvenen gyűltek össze. Szóval olyan az egész, mint egy szakmai találkozó, ahová a nagyközönséget is beengedik, de nélkülük is nagyjából telt házasak lennének a koncertek. A fő helyszínül szolgáló Klarisszák templom ráadásul a turistaútvonalon van, úgyhogy véletlenül arra sétálók is becsöppennek a plakátot meglátva. A szakmabeliek persze teljesen mást figyelnek, mint mi, akiknek az is elég, hogy egy tökéletes akusztikájú térben hallgathatunk zenét.

A klasszikus gitárművészek élete csendesebb, mint a rocksztároké. A két műfajt felesleges összehasonlítani, mert más-más tulajdonságokat kívánnak az előadótól. Utóbbi sok showmanséget, amellyel a gyengébb képességek is eladhatóak, előbbi pedig a technikai tudás mellett ízlést és kreativitást – hiszen ezek az előadók általában mások kompozícióit játsszák, amelyeket „birtokba kell venniük”. Ha például önök azt hiszik, mindent tudnak már Astor Piazzolláról, a tangókirályról, hallgassák meg  a Bandini–Chiachiaretta duót, akiknek eredetileg csupán az volt a céljuk, hogy népszerűsítsék az argentin zenét, de mára világsztárok lettek, mert saját egyéniségükhöz alakították a mesterek műveit. És nem zárkóztak be a múltba,  Pozsonyban minden gitáros kedvenc kortárs zeneszerzőjétől, a kubai Leo Brouwertől is játszottak egy 2017-es darabot, a legfrissebb szerzemény pedig idén lett kész Máximo Diego Pujol műhelyében.

A Bach-átiratok szintén népszerűek a gitárosok körében – annyit még mi is tudunk, hogy skálázásra kiválóan alkalmasak – és népzenei elemek is fel-felbukkannak. Ez utóbbira hallhattunk egy szép példát a lengyel Marek Nosal és Jakub Morozinski előadásában – nyolc lengyel népdalt egy 1980-as születésű zeneszerző, Marek Pasieczny tiszeletteljes továbbgondolásában – erőltetett demonstráció nélkül, szinte észrevétlenül beleszőve a népi hagyományt a komolyzenébe. Marek Nosal egyébként előadást is tartott azokról a lengyel zeneszerzőkről, akik gitárra komponáltak darabokat.