Védelem alatt a Duna teljes szakaszának 912 szigete

A szigetek védelmét az egyezmény három kategóriában határozza meg, a Duna szigeteit a Ramsari Egyezmény egy enyhébb korlátozásokkal bíró védelmi szintjére, a „Ramsari Regionális Kezdeményezés” kategóriába vette fel. Június 19-én fogadták el, majd június 20-án jelentették be ünnepélyesen Bécsben, hogy a Dunai Természetes és Természetszerű Szigetek (Danube Wild Islands) a nyolc országra kiterjedő nemzetközi egyezmény védelme alá kerültek.

A legrégebbi kezdeményezés

A Ramsari Egyezmény a világ legrégebbi nemzetközi természetvédelmi egyezménye. Először 1971. februárjában a vízimadarak pusztulásáért aggódó 18 ország képviselői írták alá a dokumentumot Iránban, a Kaszpi-tenger partján található Ramsar városban. 1974-ben Ausztrália volt az első csatlakozó állam, az egyezmény pedig egy évvel később, 1975-ben lépett hatályba. 1979-ben Magyarország is aláírta, ahol azonnal törvénybe iktatták, 1993-ban pedig csatlakozott Szlovákia is, ahol ekkor különösen ügyeltek az Ipoly völgyének egyes szakaszaira.

A Regionális Ramsari Kezdeményezés az első folyóvízhez köthető természetvédelmi megegyezés Európában. Eltérő jogrendszerű államok közös természetvédelmi együttműködését jelenti egy adott vizes élőhely természetvédelme érdekében, ami jelen esetben az egész Duna folyó, valamint természetes és természetszerű szigetei, a Fekete-erdőtől egészen a Duna-deltáig, annak teljes mellékágrendszereivel együtt. A védelem immáron a teljes szakasz jelenlegi 912 szigetére érvényes. Legutóbb arról is született döntés, hogy kezdő finanszírozást biztosítanak az új dunai, nemzetközi Regionális Ramsari Kezdeményezés menedzseléséhez. A nemzetközi menedzsmentközpont az előzetes tervek szerint a bulgáriai Persina Natúrparkban lesz.

Betartatni a már meglévőt

Fodor Péter, nyékvárkonyi biológus, természetfotós 2022 tavaszától követi a Duna mentét. A fotózásai alkalmával készült képeket a DiverseDanube oldalán követhetik az olvasók. A forrástól, a Fekete-erdőtől egészen a Fekete-tengerig, a deltáig utazza be a 10 országot keresztülszelő folyót. Fotói több újságban, híradásban jelentek már meg, szívügye a Duna mente és az azt tarkító szigetvilág. A legutóbbi döntés hallatán érez némi fenntartást, de kíváncsian várja a fejleményeket és bízik abban, hogy a védelemnek tényleges eredménye is lesz. 

„Az ilyen nemzetközi egyezményekben lévő tagországok nem feltétlenül tudják érvényesíteni annak tartalmát. A Bős alatti teljes ágrendszer például, beleértve a szigeteket is, már eddig is nemzeti és nemzetközi védelem alatt állt, többek között ramsari terület is, mégis elsősorban gazdasági érdekeket szem előtt tartva kezelik ezeket. A vízzel való gazdálkodás, az erdőgazdaság, a bősi vízerőmű működtetése – mindezek emberi érdeket szolgálnak ki, a természet pedig háttérbe szorul. Az viszont örvendetes, hogy ezzel a döntéssel védelmi szempontból is rá irányulhat a figyelem azokra a szigetekre, amelyek eddig nem tartoztak az ernyő alá”

 – mondta el Fodor Péter. A szakértők júniusi döntését egy 5 éves folyamat előzte meg, ami egy hosszas előkészítési munkát jelentett.

A Ramsari Egyezmény tagországai, amelyek a Duna mentét védik, más-más törvényekkel rendelkeznek, ami miatt az egyezmény működtetése, az intézkedések foganatosítása nem egyszerű. 

„Nagyon sok párbeszéd kell ahhoz, hogy a szereplők egyeztessék a prioritásokat a folyó kihasználást és védelmét illetően, mégpedig minden ország részéről. A Duna a legnemzetközibb folyó, 10 országon folyik keresztül, nincs még egy ilyen a világon. E 10 ország között, egyik szélén Romániával, másik szélén Németországgal, nagyon nagy a gazdasági különbség, országonként más-más módon állnak hozzá a folyóhoz. Épp ezért remek, hogy vannak próbálkozások az egyeztetésre a folyó kezelését illetően és a Ramsari Egyezménynek köszönhetően most itt is elindul valami”

 – tette hozzá.

Fodor Péter számos szigetet meglátogatott már a Duna mentén, melyeket drónfelvételeken is megörökített. Járt a Duna Szerbia és Románia között lévő szakaszán, közismertebb nevein a Vaskapunál, vagy Kazán-szorosnál, ami Európa leghosszabb szurdokában szűkül össze, miközben a víz hatalmasra duzzad. Fotóin látni a szerb oldalon a Djerdap Nemzeti Parkot, vele szemben pedig a romániai Vaskapu Természetvédelmi területet. A meredek mészkő sziklafalak 150 méternyire szűkítik a szorost, a víz itt nyolcvan méter mély, ami a világ legnagyobb folyómélysége.

Keresve a szabályozás jó példáit, elutazott a németországi Blochinger Sandwinkel Természeti Rezervátumba, hogy jobban szemügyre vegye az ottani szigeteket is a folyó helyreállított felső szakaszán. A Rezervátum 1996-ban létesült. A Duna egykor itt is erősen meanderezett, oldalazott volt. A 19. században az itt épülő vasútvonal és a folyó feletti nagyobb kontroll érdekében a kanyarulatokat kiegyenesítették, majd 1991 és 1993 között a régi topográfiai térképek alapján elvégzett rehabilitációs munkálatok során egy nagy kanyart hoztak létre, ahol a víz természetes eróziós és lerakó munkája révén kavicsos szigetek alakultak ki. Ezeket mára benőtte a természetes növényzet. A Duna dinamikájának köszönhetően jellegzetes tájat épített ki maga köré, ahol az azt követő szukcesszió különféle élőhelyeket hozott létre. Ma 65 madárfajnak ad otthont, közülük 33 veszélyeztetett és a Vörös listán is szerepel.

A változás kulcsa

A helyi természetvédők többnyire azt tapasztalják, hogy a politikusok nem hallgatnak a szakértőkre. Fodor Péter szerint változást az emberek szemléletformálása hozhatna. 

„Itt a vízről van szó. Ha csak az ivóvízről beszélünk, akkor 20 millió ember számára jelent a Duna ivóvizet, ez egy óriási vízkészlet. Több mint 5000 faj kötődik hozzá és a vándorlások során egy biológiai korridort képez. Ezek a dunai szigetek pontosan azért olyan fontosak, mert elzártságuk, szó szerinti elszigeteltségük révén őrzik a fajgazdagságot. Van köztük még szép számmal olyan, ami alig érintett még ember által. Nem egyszerű a dolga annak, aki ezt kommunikálni szeretné. Ha valaki segíteni szeretne és meg akarja védeni a környezetünket, akkor sokan azt gondolják, hogy álomvilágban él és el akarja lehetetleníteni a másikat, elvenni az emberektől a megélhetést, a földet. Ezt kellene tisztázni, hogy nem azért védjük értékeinket, hogy elvegyük azokat másoktól, hanem azért, hogy hosszú távon megmaradhassunk a víz mellett, a folyóval együtt”

 – hangsúlyozta a biológus. Tapasztalatai szerint könnyen kettészakad a társadalom ebben a kérdésben, pedig nem kellene ennyire kétpólusúnak lennünk. Az egyetlen, ami segíthet, a kommunikáció és az álláspontok egymáshoz való

közelítése. A rövid távú érdekek és az anyagi haszonnal szemben inkább vigyázzunk környezetünkre és becsüljük meg, mert könnyelmű döntéseinkkel elvesztegethetjük természeti kincseinket.

A fent említett szigeteket EZEN linken talál térképet.