Visegrád jövője

Egyetértettek például abban, hogy szükség van a visegrádi együttműködésre és a V4-ek jövője fontos a két ország számára. Azért is volt szükség a találkozóra, mert már sokadszor erősödnek fel azok a hangok – ezúttal az ukrajnai válság hatására –, amelyek megkérdőjelezik a csoport értelmét. Mind a négy tagállam, Magyarország, Csehország, Lengyelország és Szlovákia is keresi az alternatívákat.

Az ukrajnai helyzet nem kegyes a közép-európai országokhoz sem. Magyarország némileg légüres térben találta magát és kihűlni látszik az eddigi kiváló lengyel kapcsolat, Szlovákia és Csehország pedig a slavkovi egyezséggel az osztrák szál megerősítése felé kacsingat. Lengyelország pedig a válság okán megpróbálja magát – váltakozó sikerrel – a régió vezető hatalmaként definiálni, miközben az orosz kérdés kezelését illetően jóval keményebb az álláspontja a másik három visegrádi országétól. Ilyen körülmények között érthető, hogy a visegrádi együttműködés is parkolópályára került és kevésbé hangsúlyos az érintett országok szempontjából. Világos, hogy egy rendkívül komoly külpolitikai kérdésben nem képesek közös nevezőre jutni.

Ugyanakkor azt is érdemes tudatosítani, hogy a V4-es országok nem is töltötték be soha azt a külpolitikai szerepet, ahogy azt az 1991-es megalapításkor megálmodták. A nagyon laza szövetség elsősorban szimbolikus célt szolgált, a résztvevő országokat különösen az utolsó évtizedben inkább összekötötte a közös múlt és a geopolitikai helyzetük, mint valós céljaik. A kommunizmus utáni demokratikus átmenet, a történelmi hagyományok és a diplomáciai légüres térben való mozgás elkerülése indokolta, miért kerül közös platformra Szlovákia, Csehország, Magyarország és Lengyelország, de valós tőkét csak ritkán sikerült ebből kovácsolni (ilyen ritka kivétel volt például az uniós csatlakozási tárgyalás). Így aztán gyakran felmerül a kérdés, mi értelme van a visegrádi együttműködésnek.

Némi haszon biztosan származik belőle. A V4 nem külügyi egyeztetési platform és jellegénél fogva alkalmatlan arra, hogy tartósan közös nevezőre hozza a tagországokat, de létezik például a kulturális téren komoly tevékenységet kifejtő Nemzetközi Visegrádi Alap. Van tér az előrelépésre a biztonságpolitika területén, ami különösen a jelenlegi körülmények között vonzóan hangzik. Amire viszont a leginkább szükség lenne, egy jelképes, közös és a széles tömegek felé is értelmezhető gesztus a tagállamok részéről, az minden bizonnyal nem lesz a közeljövőben. Az pedig hosszabb távon tovább gyengítheti vagy bomlasztja a szövetséget, ha a grandiózus vízió helyett nem jönnek friss ötletek.