Viharfelhők

Zárt iskolakapuk várták tegnap sok tanulót Csehországban, ahol a pedagógusok nagy többsége éppen a tanévnyitót választotta az egynapos figyelmeztető sztrájk időpontjául. Azt követelik, hogy fizetésük legalább harminc százalékkal legyen magasabb az országos átlagbérnél, ami jelenleg 17 ezer cseh korona. Az ottani tanító az elmúlt tanévben átlagosan 15 800, a középiskolai tanár pedig 18 300 cseh koronát vitt haza havonta. Továbbá karácsony előtt 13. és 14. fizetést, amelyet a közkiadások lefaragására készülő Špidla-kabinet idén még nem ígért meg. Tulajdonképpen ez a vonakodás volt az utolsó csepp a túlcsorduló keserű pohárban.

Egy cseh koronáért jelenleg körülbelül 1,30 szlovák koronát kérnek. Nem nehéz tehát kiszámolni, hogy a szlovákiai pedagógusok havonta hat-nyolcezer koronával kisebb bérért oktatnak. Mégsem lesz semmilyen tiltakozó akció a mai tanévnyitón. Sőt, a pedagógus-szakszervezet nagyfőnökei még azt sem döntötték el, hogy tagságuknak ajánlják-e a részvételt a szeptember végére meghirdetett egyórás országos munkabeszüntetésben. Akadnak, akik azzal érvelnek, hogy Szlovákiában jóval alacsonyabb az átlagbér. Valóban, ez az összeg az idei első negyedévben 13 082 szlovák korona volt. Ehhez képest már nem is olyan alacsony a pedagógusok bére – érvelnek egyesek. De csak ehhez képest! Mert sokáig már nem tartható az a gyakorlat, hogy Szlovákiába főleg a viszonylag szakképzett, de rendkívül olcsó munkaerővel csábítgatja a külföldi beruházókat Ivan Mikloš és más, hasonszőrű neoliberális személy. Miközben az energiaárak sokak számára már megfizethetetlenek és jövőre nyilván az alapvető élelmiszerekért is jóval többet fizetünk majd.

A fejlett nyugati és más országok – például Japán, legújabban Kína is – már régen ráébredtek arra, hogy ebben az évszázadban az informatika és a tudás a legnagyobb hatalom. Ezért egyre nagyobb pénzeket fektetnek a tudományos kutatásokba. Az úgynevezett kis nemzetek elsősorban az oktatásügybe, hiszen leginkább az iskolákban dől el, hogy milyen szellemi adottságokkal, kreativitással indulnak az életbe az elkövetkező nemzedékek. Ha nem lesz gyökeres változás országunkban, akkor Szlovákia menthetetlenül lemarad ebben a szellemi versengésben, vagy csak néhány elitiskola lesz képes olyan fiatalokat nevelni, akik megfelelnek a szédítő tempóban fejlődő világunk kihívásainak. Évek óta egyre több tehetséges pályakezdő pedagógus hagyja ott a katedrát, sokan már az egyetem elvégzése után más megélhetés után néznek. Maradnak a hivatásukhoz minden áron ragaszkodó személyek, akik kénytelenek naponta, hétvégeken is, magánórákat tartani vagy más kiegészítő keresetet keresni, mert a mai pedagógusbérekből legfeljebb a legszükségesebb költségeket lehet fedezni. ĺgy aztán a napi tíz-tizenkét órás önkizsákmányoló zakatolásban nincs idő és energia önművelődésre, szellemi feltöltődésre. Mindezt a pedagógus egészsége, felkészültsége, végső soron pedig a tanítás színvonala sínyli meg. Szlovákiában viharfelhők gyülekeznek, és nemcsak az oktatásügyben. Mindeközben a kormányfő még mindig kék égről regél. Ideje hát őt és kormányát is rádöbbenteni az egyre riasztóbb valóságra. Ha másként végképp nem megy, akkor akár tiltakozó akciókkal, amelyekből a végletekig türelmes és a hivatásuk gyakorlását mindennél fontosabbnak tartó pedagógusok sem maradhatnak ki.