Véget ért a szegénységpróba

Simán vége! Se egy influenza, se egy cipőtalp leválás, se fogorvos. Nem jött a gáz, a villany évi elszámolása, a vízdíjat se most szedték, az adókat is az új év elején. De már vége. Megveheti, mi szem-szájnak ingere, hiszen a trezorba ott lapul a megspórolt havi bér! Hányszorosa is annak a 4500 koronácskának? Jöhet a rokonlátogatás, az elmaradt ajándékok megvásárlása. Most már nem kell lopva kikulcsolni a roskadozó éléskamrát! Hogy szokható a szegénység? Minden a világon szokható, még a napi verés is – hogy az már kutya sors?! Minden relatív, a boldogság is. „Nem jelentettük a holtakat, hogy megehessük napi ételadagjukat és ez boldoggá tett bennünket” – írja Rejtő Jenő a Csontbrigádban.

Hát így valahogy. Valamire mégis jó volt a próbavállalás – meggyőződhettünk arról, hogy a képviselő asszony hogyan csapja be saját magát. Márpedig önmagunk becsapása nagyon hitvány dolog! A manézsban tehát már befejeződött az előadás, de a „Tömeg” porhintéshez szokott szeme észrevette a valóságot – a szemfényvesztés nem sikerült.

Nagy Ilona Királyrév