Válságban a piacra épülő világ

Nemcsak a növekedés bizonyult mulandónak, hanem az országok és népek minimális gazdasági stabilitása is eltűnőben van – mondja Vandana Shiva, aki számos könyv szerzője, illetve szerkesztője, s Indiában megalapította a természeti sokféleségért és a gazdálkodók jogaiért küzdő Navdanja mozgalmat, valamint igazgatója egy természetes erőforrásokat kutató intézetnek. Az évtizedek óta megszűnt éhínség újra felütötte a fejét Argentínában, pedig az élelmiszer-ellátás a dél-amerikai országban rég nem jelentett problémát, sőt az éhezés visszatért olyan országokba is, mint India. Pedig a gyarmati kötelékeitől megszabadult állam sikeresen előzött meg olyan katasztrófákat, mint az 1942-es, kétmillió áldozatot követelő éhínség volt. Mint szuverén ország, demokratikus eszközökkel, hatékony közellátási rendszert alakított ki a közel egymilliárd lakosú állam – állítja Shiva. De még a gazdag európai országok, az USA vagy Japán is egy közelgő válsággal néznek szembe. A globalizáció tehát nem tudta tartósan javítani az emberek, az országok jólétét, véli az indiai aktivista. A béke volt a globalizáció másik ígérete. A béke záloga pedig a világméretű növekedés lett volna. A szegénység azonban növekszik, a gazdasági kirekesztés és bizonytalanság pedig a terrorizmus és a fundamentalizmus terjedését segíti elő. Sok fiatalt fordít az erőszak felé a gazdasági és politikai kirekesztés, valamint az országok gazdasági szuverenitásának eróziója. Az önálló nemzetgazdasági keretek eltűnnek, s ez az anyagi bizonytalanság közepette jó táptalajt nyújt a fundamentalista, szélsőjobboldali politikának. Egyes pártok a létbizonytalanságot a kulturális bizonytalanság felerősítésére használják.

A PIAC FUNDAMENTALIZMUSA

Megpróbálják betölteni a gazdasági nacionalizmus és a gazdasági szuverenitás által hagyott űrt a kulturális nacionalizmus pszeudonacionalista programjával – állítja Shiva. Globális szinten a civilizációk összecsapásáról szóló retorika és az iszlám ellen vívott harc ugyanazt a funkciót töltik be, mint egy-egy ország életében a kulturális nacionalizmus kirekesztő politikai programja és a fundamentalista ideológia.

Shiva kétféle fundamentalizmust vél megkülönböztetni. Az első – véleménye szerint – a piaci fundamentalizmus, azaz maga a neoliberális globalizáció. Ez az életet mint árut, a társadalmat pedig mint gazdaságot határozza meg, a piacban az emberi vállalkozás eszközét és célját látja. A piac lett az alapvető szükségletek – az élelem, a víz, az egészség, az oktatás – biztosításának szervező elve. A piac a kormányzás szervező elve és az emberiség alapvető mértéke lett. Életünk többé nem alapszik azokra az emberi jogokra, amelyek minden alkotmányban és az ENSZ emberjogi nyilatkozatában le vannak fektetve. Az élet ma már feltételhez kötött: attól függ, hogy meg tudjuk-e venni a globális piacon azt, amire szükségünk van. Ezen a piacon a feltételeket néhány transznacionális vállalat diktálja. Shiva szerint ebben a világban, ahol minden áru, a kormányoknak nincsenek többé alapvető kötelezettségeik. A piac fundamentalizmusára alapozott globalizáció és a vele járó gazdasági kirekesztés erősíti a politikában is a kirekesztő hangokat. Ez az újfajta politika a vallásos fundamentalizmusra, idegengyűlöletre, esetleg etnikai uszításra, valamint a kasztrendszer és az egyház állami szerepvállalásának feltámasztására épül. Az áru kultusza hozzájárult a nők elleni erőszak növekedéséhez, részben a családon belüli erőszak formájában, másrészt a nemi erőszak terjedéséhez és az emberkereskedelem növekedéséhez – véli Shiva.

KÁROS MELLÉKHATÁSOK

A gazdasági bizonytalanság sebezhetővé teszi a polgárokat a kirekesztésre épülő politikával szemben. A hatalomban levők pedig szükségszerűen kirekesztő politikára kényszerülnek. A gazdasági szuverenitás és a jóléti állam lassú eltűnése vákuumot teremt, s azt be kell tölteni. A gazdasági jogokra alapuló politika helyébe a politikai identitásra alapuló politika lép – állítja a fizikus esszéista. Az is szükségszerű, hogy a lakosság figyelmét el kell terelni a globalizáció negatív hatásairól, és el kell nekik magyarázni, miért nincs munka, miért nem lehet megélni, miért nem tudják még az alapvető igényeiket sem kielégíteni. Ez a gazdasági globalizáció velejárója – hangsúlyozza Shiva –, a versenyben el kell hódítani a kevés számú munkahelyet a kisebbségektől és az emigránsoktól. A fundamentalizmus és a xenofóbia a neoliberális globalizáció elkerülhetetlen mellékterméke. A szélsőséges erők felemelkedése megosztja az embereket, ezzel akaratlanul is biztosítja a globalizációs projektum sértetlenségét. Indiában 1991-óta a választók minden szavazatot a globalizáció és a kereskedelmi liberalizáció ellen adtak le, mert ezek a folyamatok évente tízmillió munkahelyet semmisítenek meg, nyomorba döntve a parasztokat és jogfosztottá téve a marginalizált rétegeket. A trend 2002-ben megváltozott a Gudzsarat államban tartott választásokkal. A kampány kezdetén kétezer muzulmánt mészároltak le, és ennek apropóján a választások témáját mesterségesen a többséget érintő alapkérdésekről a többség és a kisebbség közti konfliktusokra terelték. A választási matematika garantálta a győzelmet annak a pártnak, amely megosztottságot és kölcsönös félelmet, gyűlöletet keltett a lakosság körében, gyilkosságokat és erőszakos cselekményeket vonva maguk után. Az erőszakos és kirekesztő program mostantól kezdve mindegyik választási hadjárat része lesz – jósolja az indiai tudós. Míg az országban vér folyt, és a közvélemény erre figyelt, a neoliberális globalizáció simán haladt előre. A genetikailag módosított élelmiszerek zöld utat kaptak, megváltoztatták a szerzői jogi törvényt, hogy élőszervezetekre is be lehessen jegyeztetni jogi védelmet; új vízellátási koncepciót vezettek be, amely a vízművek privatizációjára épül. További olyan döntések születtek, amelyek a farmergazdaságok életképességét és az élelmiszerellátás biztonságát számolják fel. A 2003-as költségvetés tovább egyengeti a neoliberális globalizáció útját, eközben a vallási és kisközösségi megosztottságot felhasználják a demokratikus tiltakozás eloszlatásához – állítja az indiai aktivista. Az Egyesült Államokban és Nagy-Britanniában az Irak elleni háborút használják fel arra, hogy eltereljék a figyelmet a globalizáció kérdéseiről, a növekvő munkanélküliségről és a létbizonytalanságról. Shiva szerint a gyűlölet politikája indirekt módon a kudarcot való neoliberális globalizáció programját támogatja.

VÁLASZ AZ INTOLERANCIÁRA

Új, békés és toleráns politikára van szükségünk, amely egyszerre veszi célba a az erőszakot és a kirekesztést, tehát a globalizáció velejáróit, valamint a terrorizmust, a fundamentalizmust és a háborút. Az erőszak és a fundamentalizmus különböző formái közös gyökerekből erednek, ezért kell egyszerre rájuk választ találni. A globalizáció intoleráns a decentralizált gazdasági formákkal, a demokratikus gazdasági modellekkel és a gazdasági különbözőséggel szemben. A terrorizmus és a fundamentalizmus intoleráns a kulturális sokféleséggel szemben. A háborús gépezet intoleráns a „másikkal”, és a konfliktusok békés kezelési formáival szemben – mondja a szakember. A globalizációra egy választ lehet adni: megvédeni a különböző gazdasági modelljeinket helyi és nemzeti szinten – érvel a szerző, aki szerint a fundamentalizmusra ugyancsak egy válasz létezik: ünnepelni a kulturális sokféleségünket. A háborúra egy módon tudunk megfelelni: tudatosítanunk kell, hogy a „másik” nem fenyegetés, hanem a saját létünk feltétele. Képzeljük el, milyen más lenne a világ, ha az egymástól való kölcsönös függés filozófiájára épülne fel. Helyette jelenlegi világunk filozófiája: „Az én létérdekem az, hogy téged eltapossalak.” Vagy: „A te létezésed fenyegetés számomra.”

A KÖZÖS GYÖKÉR: A FÉLELEM

Shiva úgy képzeli, hogy a dominancia helyett kölcsönös függésre épülő világban a Monsanto biotechnológiai cég nem harcolna a TRIPS egyezményért, amely tolvajként kezeli azokat a gazdálkodókat, akik a cég által jogi védelem alá helyezett vetőmagokat ültetik a földjükbe. Akkor a Monsanto, a Syngenta, a Ricetec és más „biokalózok” kénytelenek lennének elismerni, hogy az ő vetőmagjaik a gazdálkodók ősidők óta tartó növénytermesztésére épülnek. Ha a biotechnológiai cégek felismernék, hogy az emberiség léte a biológiai sokféleségen alapszik, és a mezőgazdasági termelésnek szüksége van a porzást végző rovarokra és a faji sokféleségre, akkor nem terjesztenének genetikailag módosított növényeket, amelyek megölik a méheket és pillangókat, és nem állítanának elő gyomirtókra rezisztens növényeket és nem pusztítanák a biológiai sokféleséget – magyarázza a környezetvédő aktivista. Ha Bush elnök felismerné közös őseinket Mezopotámiában, a Tigris és az Eufrátesz menti civilizációban, ha látná gyökereinket a közös fejlődésben, akkor nem akarná elpusztítani ezeket a történelmi gyökereket soha nem látott méretű bombákkal és tömegpusztító fegyverekkel – figyelmeztet tanulmányában Shiva. Ha a tőke urai belátnák, hogy az ő gazdagságuk része a természet kreatív energiája és az emberek munkája, akkor nem alkotnának olyan kereskedelmi törvényeket, amelyek lerombolják a természetet és az emberek megélhetését. Mind a piaci, mind a gyűlöletre és intoleranciára alapuló ideológiai fundamentalizmus a félelemben gyökerezik – a félelem a másiktól, félelem a másik képességeitől, kreativitásától, félelem a másik szuverenitásától. Igazából nem a gazdaságról van szó. Szemtanúi vagyunk annak – mondja Shiva –, hogy az emberiség a szervezett erőszak lehető legrosszabb formáival harcol önmaga ellen, minthogy ez a harc a kirekesztést elutasító társadalom, a részvét és a szolidaritás ellen folyik. Ez a globalizáció legsúlyosabb költsége: leromboljuk az emberi lét alapjait. Legfőbb teendőnk újra felfedezni saját emberi mivoltunkat, hogy megállíthassuk és visszafordíthassuk ezt az embertelen programot. A globalizációról szóló vita nem a piacról vagy a gazdaságról szól – közli Shiva. – Hanem arról, hogy emlékezzünk emberi mivoltunk közös gyökereire. Arról, hogy micsoda veszélyeket rejt az, ha az emberi lét értelméről megfeledkezünk. (nol)