Csente István, a stabil motorok rajongója

Különleges hobbija van Csente Istvánnak, stabil motorokat, vagyis olyan masinákat gyűjt, amelyek egykor különféle gépeket, például darálókat, fűrészeket, vízpumpákat hajtottak.

Egy Slaviával kezdődött

A motorokra az egyik sportlövő barátja hívta fel a figyelmét, ugyanis ezzel a sporttal már hosszabb ideje foglalkozik. 

„Mikor megtudtam, hogy stabil motorról van szó, azt válaszoltam neki, hogy nem érdekel, de hetekig nem hagyott nyugodni a gondolat, végül elmentem érte és elhoztam. A második világháború előtt gyártott Slavia motor volt, mivel nem működött, megjavítottam és annyira kedvet kaptam hozzá, hogy utána sorban vásároltam egyiket a másik után. Így kezdődött a gyűjtés” 

– emlékezett vissza Csente István. Voltak olyan darabok, amelyekből kettőt is megvett, mindegyiket megjavította, majd az egyiket eladta, az így szerzett pénzből tudott újabbakat vásárolni; vannak köztük csehszlovák, magyar, svéd és osztrák gyártmányúak. Mint mondta, eleinte nehezebben tudott hozzájutni a motorokhoz, de később egyre több gyűjtőt ismert meg. 

„Néhány éve ismerkedtem meg a számítógéppel, így az interneten már könnyen találok rá hirdetésekre. A javításhoz sok idő kell és egy kis szakmai tudás, amit gyakorlattal szereztem meg. Nem ez a kitanult szakmám, egyszerűen csak gyerekkorom óta érdekelnek a motorok, mindig a szívemhez tartoztak. Eleinte motorkerékpárokat javítgattam, később, mikor már volt autónk, annak a motorjával is megismerkedtem, minden porcikáját ismertem, sosem kellett autószerelőhöz vinni” 

– mondta.

Örömet ad a munka

Tizenkét éve szinte minden nap kimegy a műhelybe, nagy örömet szerez neki ez az elfoglaltság. Szavai szerint, amikor hazatért egy-egy motorral, már látta a végeredményt. Mindegyik teljesen használhatatlan állapotban, rozsdásan került hozzá, egyetlen alkatrész sem működött rajtuk, volt, amelyik harminc évig kint állt a szabad ég alatt. Ha volt olyan alkatrész, amit nem lehetett megjavítani, akkor újat gyártott, az esztergapaddal, maró-, véső-, fúrógéppel felszerelt műhelyben ez nem jelent nagy kihívást. Az alkatrészek mellett egy gőzgépet is legyártott néhány évvel ezelőtt. 

„A kazánrészt, a tűzhelyet, a biztonsági szelepet, a vezérlést, egyszóval mindent magam készítettem, egy évig tartott. Egy magyarországi gyűjtő barátomnál láttam gőzgépeket, az egyik nagyon megtetszett, jól megfigyeltem és elkezdtem az interneten leírást keresni róla, de sehol sem találtam, csak egy rajzot a vezérlésről, de az sem műszaki rajz volt, csak egy ábra. Így aztán magamtól kellett rájönnöm, mit hogyan csináljak. Azt az örömöt, amit akkor érzek, ha valami sikerül, nem lehet elmondani” 

– fogalmazott. Csente István sokáig gondolkodott, milyen nevet adjon a gőzgépnek, végül két unokájáról nevezte el, Bori-Dor lett a neve.

Mind különleges

Az udvaron álló 18 motor mindegyike működik, bizonyos időközönként, főleg, ha gyűjtők látogatják meg, beindítja őket. Gyönyörködnek magában a motorban, a kinézetében, abban, hogy milyen szépen működik, mennyire kopottak az alkatrészei és milyen a hangja. 

„Az egyik legnagyobb darab egy Thomassen egyhengeres, 24 lóerős, gázzal hajtott motor, könnyű beindítani, mert elektromos motor az indítója, nem kell hozzá fizikai erő. A többit kurblizni kell, a kisebbeket szintén viszonylag könnyen be lehet indítani, de a nagyobbakat már nehezebb. A legöregebb több mint százéves, de nem tudom pontosan, hogy mennyi, feltételezhetően 1922-ben gyártották. A stabil motorokra nagyon ritkán írják rá a gyártási évet, csak abból lehet megállapítani, hogy utánanézek, mikor kezdték el gyártani az adott típust. A gépi forradalom azzal kezdődött, hogy a gőzgépek után megjelentek a robbanómotorok, majd a villanymotorok, tehát ezek a motorok a fejlődéstörténet közepén helyezkednek el” 

– magyarázta. A gyűjtő számára mindegyik darab valamiért különleges, de a maga idejében egyik sem volt ritkaság, ahol gazdaság volt, ott minden bizonnyal volt valamilyen stabil motor is. Amit a legutóbb vásárolt, egy nagyon nagy teljesítményű svéd motor, azért érdekes, mert Szlovákiában vagy Magyarországon valószínűleg nincs ilyen, ezen a vidéken nem használták ezt a típust. Még van mit javítani rajta, de hamarosan üzemképes lesz.

A szívéhez nőttek

Csente István gyűjteményét már többször szerették volna meg- vagy kölcsönvenni és kiállítani, ő azonban ragaszkodik hozzájuk, eladni semmiképpen sem szeretné egyiket sem, szereti minden nap látni őket az udvaron. 

„A családban nincs, akit annyira érdekelnének a motorok, mint engem, de büszkék arra, amit csinálok. A nyitrai múzeum is megvette volna már a gyűjteményt, de elutasítottam az ajánlatot” 

– mondta nevetve. A kamocsai Škoda autók találkozóján már többször kiállították Csente István motorjait, a faluban háromszor mutatta be a legszebb darabokat, legutóbb a 18. Alsószeli Jurtanapok keretében láthatták az érdeklődők, a saját készítésű gőzgépet a pozsonyeperjesi Eperfesztiválra vitte el. Ilyenkor be is indítja majdnem mindegyiket. Örülne, ha kiállításokon többen megnézhetnék, de nagyon körülményes a szállításuk, van, amelyik 3,5 tonnát nyom, a kisebbek 200 kilósak, az értékük több ezer euró.