Lenka Poláčková: „Az Antarktisz olyan, mint egy kis Disneyland“

A Mount Everest a „hab a tortán”, a Föld Koronájának tartják, te viszont szokatlan módon ezzel kezdted. Csak másodikként került sor a Kilimandzsáróra. Szerinted minden edzett túrázó képes lenne megmászni?

Nem mondanám, hogy minden edzett túrázónak való, de nagyrészt egyetértek. A körülmények itt nagyon fontosak. A helyiek elképesztően jól megszervezték a túrákat, így aki még soha nem volt nagyobb magasságban, és attól tart, hogy extrém módon kényelmetlen lesz, az sem kell, hogy magasra cipelje a sátrát. Számunkra az volt az egyik „bonyodalom”, hogy a saját tempónkban szerettük volna megmászni a hegyet, de a szabályok miatt ez nem volt lehetséges.

Ezután az Antarktisz következett. Emlékszünk, hogy az expedíció előtt azt mondtad, erre a túrára vártál a legjobban. Mi volt a legnehezebb és a legérdekesebb a Vinson Massif megmászásában?

Nagyon különös volt, hogy egész nap nem nyugodott le a Nap. Már van tapasztalatom a sarki éjszakával, de a sarki nappal eddig ismeretlen volt számomra. Ez viszont előny is, hiszen nappal és éjjel egyaránt aktív lehetsz. Az Antarktiszon több helyre is el lehet jutni, és a leggyakrabban az Union Glacierre repülnek az emberek – ez olyan, mint egy kis Disneyland. A jégen landolni már önmagában is hatalmas élmény.

Térjünk rá a tényleges emelkedésre és ereszkedésre.

Csak kevesen voltak olyan szerencsések, hogy lesíelhették a Vinson Massifot. Hihetetlenül boldog vagyok, hogy mi is közéjük tartozunk. Az időjárási körülmények tökéletesek voltak, szinte teljesen szélcsendes időnk volt. Hasonló lejtőn már gyakoroltunk az alaptáborban, de a helyszínen sokkal nehezebbnek tűnt, hiszen a terep teljesen jeges. Végül a vezetőnkkel abban maradtunk, hogy megpróbáljuk lesíelni.

Dél-Amerika következett a legmagasabb hegyével, az Aconcaguával...

Az Antarktisz után kevesebb erőnk maradt. Az Aconcagua olyan típusú hegy, amilyet már sokszor megmásztunk. Nem volt igazán újdonság, egy klasszikus hegymászó túra volt. Ugyanakkor azt sem szabad elfelejteni, hogy ez egy majdnem 7000 méteres csúcs, és ezt a magasságot már erősen érzi az ember. Én például meggondolatlanul megettem egy tonhalas szendvicset, ami ebben a tengerszint feletti magasságban nem volt jó ötlet. Olyan rosszul lettem, hogy azt hittem, le kell mennünk, és újra meg kell próbálnunk a csúcstámadást. Végül sikerült, de egyáltalán nem volt könnyű.

Később visszatértél az Aconcaguára, és történelmi női rekordidővel másztad meg. Hogyan sikerült ez?

Erős lábaim voltak a nehéz hátizsákok cipelésétől. Az egész expedíció és az akklimatizáció majdnem egy hónapig tartott. Sokszor futottam is a hegyen, fantasztikusan éreztem magam. Bár sokáig hezitáltam, végül úgy döntöttem, hogy megpróbálom. Nagyon sajnáltam volna, ha nem vágok bele. Végül 8 óra 17 perc alatt sikerült a fel- és lejutás.

A Föld Koronája mellett elindítottad a „MI Földünk Koronáját” is, amelyben rajongókkal és aktív mozgást kedvelő emberekkel mászol hegyeket. Mit jelent számodra, hogy ennyi lelkes ember csatlakozik hozzád?

Hihetetlenül hálás vagyok, hogy a Sport Jövőjéért Alapítvánnyal létrehozhattuk ezt a mellékprojektet. Mindig két csoportra osztjuk a résztvevőket: egy futó- és egy túrázó csapatra. Mindenki a saját tempójában halad, beszélgetünk, és rengeteg kedves emberrel találkozunk. Számomra hatalmas ajándék, hogy ezek az emberek eljönnek velem. Nagyon nagyra értékelem, még ha a tömeg miatt nem is mindig tudom kimutatni.

Az Alapítványon keresztül más tehetséges sportolókat is támogatsz. Megemlítenél néhány projektet ezek közül?

Teljesen lenyűgözött Soňa Rebrová, aki a Loch Nesst tervezi átúszni – én még egy hideg vizes medencében sem bírnám ki. Aztán vannak srácok Homonnából, akik Grönlandot akarják átszelni. A Panská Javorina hegyen pedig kiválasztottam egy fiút, aki vízi Forma-1-ben versenyzik. Fogalmam sem volt róla, mi az, de láttam a lelkesedését. Nagyszerű, hogy ezek a projektek az Alapítvány támogatásával életben maradhatnak.

Hamarosan Óceániába indulsz, hogy megmászd a Puncak Jayát és a Kościuszko-hegyet. Mesélj ezekről az expedíciókról!

Úgy érzem, valami olyasmire készülünk, amit még soha nem tapasztaltunk. Remélem, hogy minél kevesebb bonyodalom lesz. Amit hallottam a Puncakról – például, hogy épp szünet van az ottani polgárháborúban –, az biztos, hogy kemény kihívás lesz. Bízom benne, hogy minden erő összeáll, és sikerrel járunk. Küldök majd nektek üzeneteket. Ami nálunk nem lesz elérhető, az biztosan fent lesz a Sport Jövőjéért Alapítvány Instagramján, így szinte valós időben követhetitek az eseményeket, mintha ti is ott lennétek velünk.

Ne maradjatok le a Föld Koronájának második feléről! Kövessétek a www.nikefondsportu.sk/koruna-zeme/ oldalt és a Sport Jövőjéért Alapítvány közösségi oldalait.