Generációkon átívelő képzőművészet

A vasútállomástól nem messze elterülő kert olyan, mint a Park Güell Barcelonában, ahol Gaudí fenome-nális munkájának egy részét halmozta fel: a pozsonypüspöki Magic Gardenben a szlovák képzőművészet egy fontos szeletét térképezhetjük fel. A Rudavský házaspár, Andrej és Mária a hatvanas években hozták itt létre – akkor még egy szinte üres földterületen. Ma egy fákkal sűrűn benőtt, szobrokkal, installációkkal teli varázslatos kertben járunk. A látogatók bepillanthatnak a házaspár műtermébe, mely most Mária és Andrej alkotásaiból készült állandó kiállításnak ad otthont.

A kert tartalma azonban a jövő felé is nyújtózkodik, hiszen az itt található alkotások két generáció életművét ölelik fel. A Rudavský házaspár pár éve hunyt el, de a fiatalabb generáció – fiuk, Ondrej és az ő családja, akik életet leheltek a kertbe, még mielőtt az a hanyatlás útjára lépett volna – ma is aktív alkotók.

A szokatlan architektonikájú épület félig a fák takarásában áll, az utcáról nem szúr szemet. A gyalogosan közelekedők számára csupán a nagy, faborítású bejárati kapu árulkodik arról, hogy valami különleges rejtőzhet mögötte. A közvetlen környék valamelyest még őrzi falusi arculatát, s bár a családi házakban szép számmal laknak már új lakók, a tősgyökeres pozsonypüspökiek emlékezhetnek rá, hogy ki alkotott a kissé furcsa megjenésű ház udvarán.

Andrej Rudavský egyébként nem volt tősgyökeres pozsonypüspöki. Lengyelország déli részén született, Prágában tanult képzőművészetet, végül Pozsonypüspökit választotta alkotó tevékenysége helyszínéül.

Azt, hogy miért választott (akkor még) falusi környezetet a munkájához, azt a kertet járva a látogató is megérti. Rudavský gyakran merített abból a folklorisztikus vidéki tájból, amely gyerekkorát meghatározta. Szobrait kápolnák, pásztorok, zarándokok és mitikus elemek ihlették, alkotásaiban keresztény és pogány motívumok is fellelhetők. Ami a felhasznált alapanyagot illeti, rendkívül kísérletező kedvű volt: bronzból, kőből és fából alkotott, de olyan talált, vagy eredetileg más funkcióval bíró anyagokat is felhasznált, mint például a faházakat borító zsindely. Csak ízelítőül: a kertben megnézünk egy véletlenszerűen talált féldrágakőbe vésett domborművet és egy olyan alkotást is, amely abból a gránittömből készült, mely valamikor a pozsonyi Sztálin-szobor talapzatául szolgált.

S ha már itt tartunk, kénytelenek vagyunk tenni egy kitérőt a szocializmus korszakába, mely jócskán felülírta Rudavskýék történetét. Rudavský már a hatvanas években elismert képzőművésznek számított külföldön – 1967-ben Párizsban és Sau Paulóban is kiállított, egy szobra pedig ma is ott áll az ENSZ New York-i épülete előtt. Tagja volt a Galandovci néven ismert képzőművész csoportnak, mely a modernizmust a hazai színtérre behozó Mikuláš Galanda elveit követte. A kommunista rezsim 1968 után mindent megtett, hogy ellehetetlenítse a csoportot, köztük Rudavskýt is – és ez a célkitűzés nem is volt sikertelen. A képzőművész számos alkotása bizony nem jutott ki a pozsonypüspöki kertből, ahol készült.

Késő vasárnap délutáni látogatásunkkor Jacqueline Rudavsky vezet minket körbe a kertben és a két beltéri galériában. Az egyszerű, geometrikus elemekből építkező arc, Andrej Rudavský gyakori motívuma a kert számos zugából tekint ránk. Ezek mellett kecsesebb, éteribb kézjegyet viselő formákat is felfedezünk – Mária Rudavská, csakúgy mint férje, számos műfajban alkotott. A hatvanas évek végén lépett be a csehszlovák művészeti életbe azzal, hogy művészi színvonalra emelte a szövéstechnikát, a nyolcvanas évektől pasztellrajzolással, agyag- és bronzszobrászattal is foglalkozott. Munkáiban gyakran jelenik meg az őrangyal archetípusa, miközben a modern művészet elemeit ötvözte a népművészetből származó motívumokkal.

A Rudavský házaspár két gyereke, Zuzana és Ondrej is a képzőművészet irányába fordult, és mindketten a tengerentúlra emigráltak. Ondrej a nyolcvanas évektől New Yorkban és Los Angelesben élt, története innentől fonódik össze feleségével, a szintén Szlovákiából származó Jacqueline-ével. Jacqueline ékszertervezéssel foglalkozik, Ondrej az animáció, a digitális képzőművészet, a szobrászat és a grafika terén alkot. Videóklipjéért jelölték már Grammyre, munkái szerepeltek a MOMA-ban és a nevadai Burning Man Fesztiválon – mi pedig a kert hátsó részében elhelyezkedő Üveggalériában ismerkedhettünk meg a műfaji határokat szokatlan módon lebontó, videót, grafikát és térbeli alkotást ötvöző alkotásaival.

Jacqueline, Ondrej és lányuk 2010-ben tértek vissza Szlovákiába. Az elmúlt években pedig sok-sok energiát fektettek abba, hogy a nyilvánosság számára is megnyithassák a Rudavský házaspár kertjét, és emléket állítsanak egy művészgenerációnak, amely a szocializmus alatt nem tehetett szert érdemeihez méltó sikerre. Nekünk pedig páratlan élményt nyújthat, ha teszünk egy kirándulást a kertjükbe, mely minden vasárnap délután várja a látogatókat.