Válságba jutott a Jókai Színház

Az utóbbi időben sok véleményt hallottam és olvastam a Jókai Színház válságos helyzetéről mint bérletes színházlátogató. Ide juttatták izgága, izgató, felelőtlen vezetői. Véleményem szerint ez hosszan tartó negatív folyamat a kiváló teljesítményt nyújtó színészeink alakítása és a rendezők célkitűzése között. Komáromi színházunk művészeinek teljesítménye összehasonlítható a magyarországi vidéki színházak tagjainak munkájával, annak ellenére is, hogy az ottani feltételek jobbak. Nálunk nem kibékíthetetlen ellentétek vannak a fiatalabb és az idősebb színészek között. Egyik sem lehet ugyanaz és ugyanolyan, mint a másik. Mindegyik úgy teljesít, ahogy tud és lehetővé teszik számára. Különbségek voltak és lesznek is. Nem szabad azonban közömbösnek lenni azzal szemben, hogy mit hogyan. Emlékeznek még a tisztelt színházlátogatók Sorkin Semmi és végtelen című darabjára Komáromban a kassai Thália társulatának előadásában, amely mű állítólag „becsületbeli ügy két részben”? A darab rendezője Verebes István m. v. volt a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színházból. Az említett előadást bizony magamon erőt véve, a színészi teljesítmények iránti tiszteletből néztem végig. A nyelvkultúrát illetően minősíthetetlen, eléggé el nem ítélhető volt, mert szinte mindenki és minden le volt sz.rv., b.szv.. Volt ám ilyen-olyan „k” is. Felháborodásomat 1996-ban írásban is közzétettem a Komáromi Lapokban és az Új Szóban is Nyílt levél a Jókai Színház és a Thália Színház igazgatójához címmel. Semmilyen reagálást nem kaptam a színházaktól. Azóta is voltak sikeres kísérletek ocsmány, trágár, alpári kifejezések, erkölcstelenségek becsempészésére a darabokba, de csak elvétve. A Szentivánéji álom nyelvi kultúrálatlanságával azonban megaláztatták a vezetők a színészeket és a nézőket is a kultúra házában. Ha valakinek az ilyesmi tetszik, tegyék ezt családi, baráti, esetleg hasonszőrű ismerőseik között! Lelkük rajta. Színházainkban ez a jövőben megengedhetetlen legyen! Van öt pályázó a Jókai Színház élére: Benkő Géza, Kucman Eta, Mokos Attila, Pék Zoltán és Tóth Tibor. Április 23-án a Bastrnák Tibor, Fehér Miklós, Hortai Éva, Kolár Péter és a színház képviselője, azaz a pályázati bizottság meghallgatja a jelölteket. Olyan személyt kell választani, aki hajlandó és képes lesz arra, hogy a Jókai Színház ismét a kultúra háza legyen mindannyiunk megelégedésére. A kultúra házából féltve őrzött és ápolt legnagyobb magyar nemzeti kincsünket, az anyanyelvünket megalázó „vezéreket” el kell távolítani – a lehető legrövidebb időn belül. Képzeljék csak el a kedves olvasók, hogy a Jókai Színházon, a Nagy Testvér és a Való Világ című műsoron felbuzdulva a pedagógusaink is hasonlóképpen beszélnének a diákjaikhoz. Óvjuk meg magunkat a kulturálatlanságtól – mindannyiunk érdekében! Közel 40 évi pedagógiai pályafutásom alatt egy ocsmány szóval sem gyaláztam meg édes magyar anyanyelvemet. Ha az arra hivatottak nem ápolják, legalább ne rombolhassák kultúránkat!

Dr. Kovács János

nyugalmazott tanár