Táncfilm a hatalom lélektanáról

A meglehetősen merész koncepció egy prágai workshopon fogant meg Kristóf György fejében. A prágai FAMU-n diplomázott rendező részt vett egy workshopon, amelyen az volt a feladat, hogy csináljanak kisfilmet egy táncelőadásról. A feladat maradéktalan abszolválása érdekében Kristóf György egy csomó táncfilmet megnézett, és arra a következetetésre jutott, hogy mindegyik elsősorban magáról a táncról szól, mögöttes tartalmat kevesen tettek hozzá a koncepcióhoz.

A Zenit forgatását komoly nemzetközi casting előzte meg, a Brüsszelben élő világhírű szlovák koreográfus, Anton Lachky válogatta a szereplőket, egy ember kivételével, aki Ladányi Andrea volt. Az évek óta Barcelonában élő legendás magyar balettművész, a Győri Balett egyik alapító tagja játssza a film legidősebb szereplőjét, akinek még vannak emlékei a felszíni életről. A többiek ugyanis már a földalatti rabságba születtek bele. Egy idő után azonban összeomlik a rendszer és tulajdonképpen ölükbe hull a szabadság, amellyel viszont nem igazán tudnak mit kezdeni. Hallgatnak a leghangosabbra, az önjelölt vezérre, aki azonban egy idő után megittasodik a hatalomtól.

 „A szereplőknek meg kell tanulniuk, hogy az akaraterő és az összefogás az, ami által ki tudnak szabadulni” – véli a rendező. A film cseh–szlovák–magyar koprodukcióban készült, az alkotók több éven át fejlesztették a forgatókönyvet, céljuk az volt, hogy ne csak a tánckedvelőknek legyen élvezhető a mozifilm.

Kristóf György előző, Out című nagyjátékfilmje 2017-ben Cannes-ban debütált, ez volt az első szlovák film, amely meghívást kapott Európa legfontosabb filmes seregszemléjére.