Válság pragmatikuséknál

Vladimír Palkóval lehet egyet nem érteni. Lehet őt akár fundamentalista keresztény politikusnak nevezni. Újságíró kollégákkal mosolyogtunk annó, mennyire idegesek lehetnek Palko ellenlábasai, mert róla még azt sem tudtuk elképzelni, hogy hatvanöttel menne a hatvanas tábla után. Ahogy él, úgy ítél, sosem lesz a magzatelhajtás híve, a Szentszékkel sokkal komolyabb megállapodásokra törekedne, az iskolai családi nevelésről pedig sokáig fogja azt gondolni, nemi aktusra oktatnak alapiskolásokat. Amolyan valódi keresztény-konzervatív politikus módján van benne egy jó adag nacionalizmus is (ne csodálkozzunk, az általa képviselt politikai irányzatnak ez sajátja), ennek ellenére meglepő volt, mekkora vehemenciával ágált a kedvezménytörvény ellen, és állt ki a diktatorikus elemeket sem mellőző ellentörvény mellett.

František Mikloško kicsit más. Ha jól emlékszem, eddig az egyetlen szlovák ajkú politikus, aki komoly magyar díjjal rendelkezik, az egyetlen kereszténydemokrata szlovák, akinek köztársasági elnöki kampányát az MKP támogatta. Emellett nem elhanyagolandó, hogy az átkosban a matematikus adjunktust kőművessé degradálták, s hogy az első igazi szlovákiai ellenálló rendezvény, az 1988 márciusi gyertyás tüntetés egyik főszereplője volt.

Ez a két kereszténydemokrata szlovák politikus (és még két társuk) most nem a keresztény elvek megtagadása, nem a szlovák nemzet elárulása, vagy például a magzatelhajtás legalizálása miatt vonul ki pártjából. Simán azért, amiért nem egy párt esett már szét, sőt kettőről már jól tudjuk, eleve azért alakult, amit nagy eufemizmussal pragmatikus politizálásnak hívnak. Magyarul pedig Politikai Párt Kft.-nek.

Elegük lett abból, hogy a politikai deal minden esetben csak biznisz és semmi más, elegük lett abból, hogy pártjukban a hatalomért és a BMW-slusszkulcsért még ősi ideológiai ellenséggel is szövetkeztek volna néhányan akkor, amikor ez nem volt szükséges.

A pragmatikus politizálás nagy válsága már itt van, csak kevesen látják. Mindenáron hatalomhoz jutni, a populizmustól sem megijedni, a média világát kiszolgálni, agyat mosni, véleményt az alsóneműnél gyakrabban cserélni, mindent, amihez hozzáférünk, lenyúlni, kifosztani, s még elvárni, hogy ezért a választók szeressenek, nos, ez a fajta politika vezet középtávon erőszakhoz, diktatúrához, társadalmi elégedetlenséghez és nem egyszer háborúhoz.

Most épp a KDH-ban találtattak politikusok, akik ehhez a nevüket nem adják. Sajnos, a helyükre nem jobbak jönnek.