Válasz Lancz Attilának

Nem kívánok vitába szállni Duray Miklós képviselői asszisztensével, akinek vélhetően becsületbeli ügy megvédeni munkaadóját, és ez így van rendjén. De azért néhány gondolatot hozzáfűznék kissé megkésett lírai reakciójához. Ugyanazt a dokumentumot olvastam, mint ön, lévén, idéztem is belőle, csak éppen másként értékelem a helyzetet, mint ön, ami örömmel tölt el. A vélemények különbözősége színessé teszi világunkat. A tények viszont makacs dolgok. A Magyarok Világszövetsége a Máért munkájában a nyugati magyarság képviseletében vesz részt, mert annak nincs politikai képviselete. Az 1994-es nagygyűlésen részt vettem, a szerző viszont akkor még 18 éves sem volt, nem sokat tapasztalhatott Komáromban, ezért én a helyében nem írnék olyanokat, hogy a titkosszolgálatiak voltak-e többen, vagy a valódi résztvevők. Oly kicsi a szlovákiai magyar szemétdomb, hogy az emberek általában ismerik egymást, s rögtön kiderül, ha valaki nem közülük való, ezért ne fetisizáljuk a történteket. Ezzel nem állítom, hogy nem voltak ott kopók és Mečiar titkosai. Hogy ön azt dedukálja ki írásomból, hogy politikai képviselettel a hátunk mögött most már ne tegyünk semmit, arról nem tehetek, ez az ön logikája. A másik hatalmi centrumokról meg csak annyit, hogy ugye, ön sem annyira naiv, hogy ne tudná, hogyan jöttek létre a Vajdaságban és Erdélyben? A máshogy gondolkodás kívánatos és üdvözlendő, a programszerűen szított nemzeti radikalizálódásnak azonban nem sok értelme van. Az ön által használt rosszakaratú jelző pedig vidám perceket szerzett; vegye magára, akinek inge. A végére én is kívánok önnek több borsót, több irodalmat, több filmet és egy helyesírási kéziszótárt.

Molnár Norbert, s.k.

Az ügyet a szerkesztőség lezártnak tekinti.