Vagy örömteli, vagy elszomorító

Bevallom, eléggé rossz hatással vannak rám azok a fizetett hirdetések, melyekkel a Felvidéken is megvásárolható magyarországi lapokban találkozom – a népszavazás idejéhez közeledve egyre gyakoribbak és agresszívabbak. A kormányzó MSZP hirdetései arra szólítják a választókat, hogy nemmel szavazzanak. Ezt így látva, olvasva, durvaságra, érzéketlenségre vall azoktól, akik most az anyaországi nemzetrész sorsát irányítják. Anyagiakkal, számokkal, pénzzel érvelnek. Riogatják az ország lakosait, mennyivel, mivel lesz életük rosszabb, „élhetetlenebb”, ha igennel szavaznak. Áttelepülő határon túli magyarok százezreitől tartanak. Ők, akik nem is olyan régen, a kedvezménytörvény kapcsán romániai munkavállalók hadával riogatták az országot. A valóság, hogy alig pár tucatnyian éltek csupán a határon túli munkavállalás lehetőségével az érintett ország lakosai közül. Ma ismét ijesztgetnék, féligazságokkal próbálják igazukról meggyőzni a választókat. Mindent előszednek érveik alátámasztására, csupán a kérdés emberi oldaláról feledkeznek meg. Vajon valóban olyan egyszerű dolog lenne egyik napról a másikra otthagyni a szülőföldet? Vajon tényleg úgy gondolják, hogy a kettős állampolgárság miatt ezrek szednék a sátorfájukat? Hogy ez egyszerű és gyors folyamat lenne, s romba döntené Magyarország gazdaságát? Úgy gondolom, csupán a tényleg „naiv” vagy együgyű ember hiheti ezt. Az idősebb, valamint a középgeneráció még csak a vízió szintjén sem foglalkozik ezzel a kérdéssel, a fiatalabbak számára pedig ma sokkal szélesebb távlatok nyílnak, még akkor is, ha netán az egyes országok csak egy-két év múlva válnak az EU teljes jogú tagjává. Ma, amikor Európa egyetemes polgárai vagyunk, leszünk mindannyian, érthetetlen, hogy egyesek nem tudják felmérni a kettős állampolgárság lelki, pszichológiai jelentőségét. Nem tudják, vagy talán nem akarják megérteni, hogy mi, határon túliak elsősorban egy szép gesztusként könyvelnénk el az igent. Jó érzés lenne minden eddiginél szorosabban kötődni anemzethez, határoktól függetlenül.

Megfontolt, a kisebbségekkel kapcsolatos valódi értékrenddel a múltban is, most is a keresztény-konzervatív elveket valló pártok rendelkeztek-rendelkeznek. Tegyük hozzá azonban, nézeteik és véleményük árnyalttá válik, ha a magyar kisebbségről van szó. Tapasztaljuk ezt a jelenlegi helyzetben is. De a múlt történéseivel bizonyítható, hogy a baloldal sohasem tudta vállalni, egységbe forrasztani azokat, kiket a történelem, a sors kegyetlen akarata választott szét. Számukra mindig az „oszd meg és uralkodj” elv volt az elfogadhatóbb, és ezt alkalmazták a gyakorlatban is. Ezt teszik most is, ez történik velünk is, és ez az elv fog érvényesülni a jövőben is, holott köztudott, a kettős állampolgárság intézménye nálunk és Európa-szerte is meghonosodott és elfogadott intézmény. A kettős állampolgárság kapcsán a szlovák politikusok Trianonnal, határmódosítással, a jövőt átrajzoló fogalmakkal riogatnak. Szomorú tény, nemcsak nálunk folyik a lakosság ijesztgetése, hanem ezt teszi a magyarországi kormánypárt is. Gyurcsány Ferenc minisztelenök is kijelentette, nemmel fog szavazni december 5-én, remélve, személyes példája sok követőre talál. A sikertelen népszavazás végzetes következménnyel járhat a határon túli magyarságra nézve. Míg Trianonban a nagyhatalmak fosztottak meg bennünket magyar állampolgárságunktól, addig 2004. december 5-én az anyaország mondhat nemet a határon kívül maradt magyarságnak.

Vasárnap megkezdődött az advent, az örömteli várakozás ideje. Túlzás lenne párhuzamot húzni az ünnepi időszak és az írásban említett várakozás közt. A referendum eredménye vagy elszomorító, vagy örömteli lesz. Meggyőződésünk és hitünk pillérei azok, melyek erőt adnak a legbizonytalanabb helyzetekben is, és biztos világítótoronyként jeleznek, célt mutatnak a legreménytelenebb helyzetekben is. Legyen támaszunk és erős várunk most is.