Elhalványuló Fico

A hatalmi struktúrákban is egyre nagyobb zavar érzékelhető. A felső vezetők között, akik korábban egységesen álltak Fico mögött, feszültségek robbantak ki, amelyek veszekedésekhez, sőt fenyegetésekhez és egymás elleni küzdelemhez vezettek. Most egy olyan közvetítőre, egy „Consigliere”-re lenne szükség, aki kibékítené a feleket, és úgy tűnik, Fico magára vállalta ezt a szerepet is, ezzel tovább fokozva a feszültséget. A kormányon belüli vezetők is egymás ellen fordultak, így próbálnak előnyt kovácsolni és jobb politikai pozícióból dominálni egymás felett. A szervezet legalján álló „katonák”, a „Soldat”-ók és a végrehajtók, a „Piciot”- ók mindeközben a napi ügyek intézésével vannak elfoglalva, de a gépezet és az államvezetés láthatóan akadozik. A parlamentnek az elnöke és egy alelnöke is hiányzik. A jövő évtől hatályba lépő konszolidációs csomag óriási terhet ró a polgárokra, és sokszor úgy túnik, mintha nem is tudná a jobb kéz, mit akar a bal, csak úgy cselekszenek, majd csak kisül valami belőle. Hol marad a profi, átlátható, nyugodt államvezetés, amit igértek? Már túlszarnyalták a Matovič–Heger-féle káoszkormányzást is. 

Fico mindeközben megpróbálja továbbra is fenntartani az erős vezető látszatát, de a 60. életévét túllépve már nem az a fiatal, tűzzel teli politikus, akinek szemeiben egykor az elszántság lobogott. Észrevehetően mára a fáradtság és a pihenés vágya lett úrrá rajta. Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy nem mindegy neki a jelenlegi helyzet végkifejlete, hiszen a börtön árnyéka fenyegette őt és közvetlen embereit. Egyetlen esélye ennek elkerülésére a hatalom visszaszerzése volt, hogy ismét miniszterelnökké váljon, és ezzel megsemmisítse azokat a veszélyforrásokat, amelyek fenyegették őt. Ezért visszatérve Ficóék az elmúlt év során korábban fontos intézményeket szüntettek meg, a Büntető törvénykönyvet pedig úgy módosították, hogy az inkább kedvez a bűnözőknek, mint a bűnelkövetést elszenvedőknek. Eddig több mint 100 jogerősen elítélt személy került szabadlábra. Az előző kormányok idején korrupcióval, vesztegetéssel és gazdasági bűncselekményekkel megvádolt emberek mostanra magasrangú állami tisztségeket töltenek be. 

Csakhogy úgy látszik, csoki helyett más került a palacsintába. Akit Dankónak és társainak hívnak. Danko és „politikai szövetségesei” között belső viszályok alakultak ki, amik következtében előszeretettel állítják képletesen egymás hátába a kést. Plusz még a kormányon belüli párttal, a Hlasszal történő egymásra mutogatás és konfl iktus is súlyosbítja a koalíció helyzetét. Fico pedig nem képes rendet tenni, és egyre inkább az idősödő, megfáradt vezető képét mutatja, aki legszívesebben már maga is felhagyna a politikával, és lezárná ezt a kialakult káoszt, de úgy tünik, lezárás helyett egyre jobban folyik ki a kezei közül az irányítás. 

Az ország egyre nagyobb problémákkal néz szembe. Drasztikus drágulásra számíthatunk minden téren, megemelik az áfát 23%-ra, kisvállalkozók mehetnek végérvényesen tönkre, kevés az orvos, és a rendőrséget az összeomlás fenyegeti. Szlovákia már így is a vásárlóerő-paritás alapján számítva a nettó átlagbérek tekintetében a legutolsó Európában. Ez azt jelenti, hogy a legkevesebb terméket, szolgáltatást tudjuk megvenni ugyanabból a ledolgozott munkából, munkaidőből, mint más EU-s országok dolgozói. Már a bolgárok is megelőztek bennünket. És ha még mindez nem lenne elég, a januártól bevezetett konszolidációs csomag újabb súlyos terheket ró a társadalomra. Eközben a kormány ahelyett, hogy e hatalmas problémák orvoslásával foglalatoskodna, inkább saját magával és a belső kicsinyes harcaival van elfoglalva. Fico pedig mindeközben a partvonalról figyeli az eseményeket, néha még bele-belefúj a sípjába, de ez a síp egyre ritkábban és halkabban szólal meg!