Ügyfakadás

Vannak az ügyek. Hajaj, de még milyen ügyek. Nehezek és szövevényesek. Ahol nehéz igazságot tenni. Bomlasztó ügyek. Megosztók és kibogozhatatlanok. Meg kellene húzni azt a vonalat. Sértegetés után ismét szóba állni. A tisztességes hangot megütni, nem a felet, hiszen a feleknek meg kell egyezniük. Az ügy érdekében. Megint ügyek. Vannak ilyen ügyek is. Az összehozók, összekötők. Mikor le kell mondani az elvekről, hiszen ezek az ügyek nagyon komoly ügyek. Félretenni mindent, ez a parancs. Vannak ügyek, amikor semmi sem számít, mert egy ügy az igazság. Nehéz ügy. S vannak ügyek, amikor én nem is létezem, csak az eszme, ezért nincs jogom az előző ügy miatt lehetetlenné tenni a mostani ügyet. Valahogy mindig valaha erkölcstelen alakokon keresztül vezet az út az ügyek megvalósítása felé. A beteljesülésnek nincsen etikai mércéje. Tegnap még megvetett romlott ember volt, ma már a szövetségesem, mert hiszen még mindig jobb, mint az a másik, s különben is olyan fontos ez az ügy, hogy igazán félre kell tenni mindent a beteljesülés, megvalósítás érdekében. Persze gondolom én, hogy bizonyos romlottság alatt már nincsenek fokozatok, de mégis ha haladni akarok az eszme gyötrelmes, de annál fennköltebb útján, akkor együtt kell, hogy működjem. Lehetőleg mindenkivel. Amúgy is óvakodni kell a felelőtlen beszélgetésektől. Mindenkiről kiderül valami egy idő után, amitől elmegy a kedvem az összefogástól. De lenni kell egy ügynek, mely nem engedi a kicsinyességet, mely provinciális, szabadon tévelygő pondróból az ügy oltárán áldozó igazhitűvé varázsol. Jobbá tesz, megadja az alaphangot, vezet. Az üggyel születek, melyért föláldozhatok mindent. Ereimben ügy kering. Hé, ti ügyetlenek, itt állok a téren, asszimiláljatok. Ügyefogyott akarok lenni. Az első szembejövőnek előasszimiláló joga van. A kutyát sem érdeklem, mindenki a maga ügyében sántikál. Vagy szárnyal. Esetleg paktál. Akkor inkább hányok magamtól egy elkötelezettet, és fegyelmezetten teljesítem tovább a lelkiismeret diktátumát. Véghezviszem az összefüggések kicsinységet nem tűrő parancsát. Büszkén és elégedetten megundorodom magamtól. Szerencsére megtalálom a küldetéses generációk közösségformáló vastagbőrét. Magamra terítem, és láthatatlanná válok elveknek, etikának, önbecsülésnek. Életem értelmes, de nehéz. Fennkölten nyomorult. Másokért finoman szolgáló precíziós gépként feladatot zakatolva: vagyok. Csalok? (F)eladom magam. Feledem magam. Nagy ügy.